Kínai piacról, bőröndökben viszik haza amerikai mérnökök a robotalkatrészeket
A párás sencseni reggelen egy San Franciscó-i kockázatitőke-befektető hosszú bevásárlólistával a kezében száll le a gépről. Amerikai cégek bízták meg, hogy hozzon nekik humanoid robotokat és mindenféle alkatrészt Kínából.
A férfi a repülőtérről egyenesen a város Huacsiangpej negyedébe megy. Huacsiangpej megér egy misét: ez a világ legnagyobb és legbizarrabb elektronikai bazárja, ami egy másfél négyzetkilométeres területet foglal el, nagyjából annyit, mint a budapesti Corvin-negyed – csak éppen függőlegesen, toronyházakba építve.
Olyan hatalmas, hogy földi halandó valószínűleg soha nem látja be az egészet: minden sikátorban rengeteg bódé áll, és egy-egy jelentéktelen ajtó mögött hirtelen épületek mögé rejtett bevásárlóközpontok nyílnak. Ismert célpont a negyedben a SEG Plaza felhőkarcoló Electronics Markete, amelyben 3000-nél több apró, csupán néhány négyzetméteres bódé található.
Történetünk vállalkozója a high-tech sikátorban vásárol, intézkedik a hazaszállításról – áprilisban még egész humanoidokat vittek el innen bőröndben, immáron csak alkatrészekben cipelik. Mindent rögtön meg kell venni, mert aki továbbmegy, soha nem talál vissza. Viszont bárki rámutathat néhány dologra valamelyik többszintes alkatrész-áruházban,
és fél óra múlva akár mobiltelefon-gyártó is lehet.
Az értékes alkatrészeket a futár-vállalkozó nem áruszállítmányként adja fel: bepakolja őket bőröndökbe, és irány haza, mondjuk San Franciscóba.
Néhány hete hirdette meg Washington, hogy elvágja az amerikai robotipar kínai köldökzsinórját.
A tilalom, amely mindent megváltoztatott – papíron
Az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság, az FCC július 28-án felvette a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő eszközök listájára a „fejlett robotikai eszközöket”. A szabály értelmében a külföldi gyártású humanoidok, négylábú robotok, sőt még a robotporszívók és fűnyíró robotok új modelljei sem importálhatók, nem forgalmazhatók és nem értékesíthetők az Egyesült Államokban.
Egyetlen rés maradt: olyan robot léphet be Amerikába, amelyet az Egyesült Államokban szerelnek össze, és amelynek alkatrészértéke legalább 65 százalékban amerikai gyártásból származik. Ez az arány a tervek szerint 2029-ben 75 százalékra emelkedik.
A piacvédő rendelkezés papíron letiltja az egész világot, s bár egyetlen országot sem nevez meg, de a szakma pontosan tudja, kiről szól: a robotgyártást uraló Kínáról.
Az FCC döntése kifejezetten hivatkozott a Unitree robotjaiban talált biztonsági résekre, valamint a konkrét esetre, amelyben egy DJI robotporszívó tulajdonosa egy hétköznapi rendszerhiba révén véletlenül hozzáférést szerzett hétezer másik robothoz.
A hivatalos indoklás tehát kiberbiztonsági, de valódi célja sokkal tágabb.
„Most van a beszállítói lánctól való függőség kezelésének legolcsóbb és legegyszerűbb pillanata” – idézi a Rest of World Adam Chant, az FCC elnökének, Brendan Carrnak a vezető tanácsadóját. Chan szerint a tilalom arra ösztönzi majd az iparágat, hogy megkezdje a gyártás áttelepítését az Egyesült Államokba. Aki ma mégis külföldi robotot akar behozni, feltételes engedélyért folyamodhat, de ehhez be kell nyújtania egy „onshoring-tervet”, vagyis részletesen le kell írnia, hogyan szándékozik amerikai gyártást felépíteni.
Sokan számítottak rá, hogy a Trump-adminisztráció korlátozza a kínai robotok behozatalát, de ezen a tilalmon mégis meglepődtek, mert a szabály nem csak Kínát érinti, hanem a japán, német és dél-koreai kereskedelmi partnereket is. „Szerettük volna, ha körültekintőbb, de az ember nem befolyásolja, mit tesz a kormány” – fogalmaz Erik Nieves, az amerikai Plus One Robotics alapító-vezérigazgatója. „Ha igaz, hogy minden lépés túlreagálás, akkor ez biztosan az.”
„Csak ostort adnak, répát nem”
A Rest of World több Bay Area-i robotikai alapítót is megszólaltatott, és a válaszokból egységes kép rajzolódik ki: mindannyian osztják a biztonsági aggodalmakat, de fogalmuk sincs, hogyan feleljenek meg a követelménynek.
„Nézzék meg az Apple-t, Kínában gyártják. Hogyan várható el, hogy még ennél is bonyolultabb termékeket, például robotokat Amerikában építsenek?” – kérdezte Anto Patrex, a San Franciscó-i CosmicBrain AI alapítója, akinek cége lakóépületek számára fejleszt csomagot és szennyest hordó robotokat. Patrex 2026 elején, még jó időben létesített egy kanadai összeszerelő üzemet – a kulcsalkatrészek viszont továbbra is Kínából érkeznek, vagyis az onnan kikerülő robotok az új FCC-szabály szerint nem forgalmazhatók az Egyesült Államokban.
Elizabeth Williams, a New York-i Gemma alapítója – cége sminkelő kozmetikai robotokat tervez – szintén kínai gyártóval készítteti a prototípusait. „Itthon megoldhatatlan lenne” – mondta a Rest of Worldnek.
Élesen fogalmaz Michael Perry, a houstoni Persona AI kereskedelmi stratégiai vezetője. Cége ipari humanoidokat fejleszt, és már az FCC-tilalom előtt is kaptak olyan amerikai megrendeléseket, amelyekben az ügyfél biztonsági okokból kifejezetten kínai alkatrészek nélküli robotot kért. A Persona AI ezért Tajvanból, Japánból, Dél-Koreából és Olaszországból szerezte be a komponenseket – ám a 65 százalékos amerikai tartalmi küszöb így sem teljesül. Perry szerint az amerikai kormánynak sokkal többet kellene tennie a hazai beszállítói láncok kiépítéséért: „Répát is kell adni, nemcsak ostort. Most csak az ostort adják.”
Kyle Chan, a Brookings Institution kutatója szerint fokozatosabb megközelítés – például a kínai robotokra és alkatrészekre kivetett, lépcsőzetesen emelkedő vámok – jobban szolgálná az amerikai robotipar felépítését. A jelenlegi tilalom túl széles, és azzal fenyeget, hogy a magas gyártási költségek megroppantják a startupokat.
Nem mindenki elégedetlen. A raktári robotjait az Egyesült Államokban összeszerelő oregoni Agility Robotics közleményben üdvözölte a szabályt, mint fontos lépést a külföldi robotok jelentette nemzet- és gazdaságbiztonsági kockázatok kezelésében. Antonio Li, a San Franciscó-i Nori Robotics alapítója pedig egyenesen előnyt lát benne: cége ugyan főként ázsiai motorokat és aktuátorokat (elektromos jelet mechanikai mozgássá alakító robot izmokat) használ, de szerinte a szabály felpörgeti majd az amerikai beszállítók fejlődését.
A rés, amelyben a bőrönd elfér
A tilalom csak kész robotokra vonatkozik – alkatrészekre nem.
A reduktorok (motorok fordulatszámát csökkentő, erejét növelő hajtómű-elemek), motorok és szenzorok egyelőre nem esnek importtilalom alá, vagyis a bőröndös hazahozatal formailag nem sérti a Trump-adminisztráció rendelkezését. Mint a szocializmus idején, amikor a COCOM-listás termékeket lopták be Közép-Európába, itt is kialakult a „közvetítői réteg”. Ők összegyűjtik az amerikai megrendeléseket, kötegelve leadják azokat egy kínai gyárnak, azután valaki elrepül és átveszi a szállítmányt.
Ugyanakkor illúzió lenne azt gondolni, hogy a poggyászban zajló beszerzés bármit is megold. Ahogy egy elemző fogalmaz, ezeket a „bőröndös futárokat” nem lehet tömegtermeléssé skálázni, és nem változtathatnak semmit Kína humanoid-termelési és -alkalmazási dominanciáján.
Hogy mekkora ez a dominancia, arról az adatok némileg eltérnek
A Rest of World az Omdia kutatócég számaira hivatkozva azt írja, hogy 2025-ben a világon eladott humanoidok közel 90 százaléka kínai volt.
A Smart Analytics Global 2026 első félévére vonatkozó, a Bloomberg által is idézett jelentése még ennél is magasabb, 97 százalékos részesedést mutat ki. Figyelemre méltó, hogy a szállítások több mint 70 százaléka már gyári és kereskedelmi felhasználásra megy, szemben az egy évvel korábbi 50 százalékkal:
a humanoid robot tehát megszűnt látványosságnak lenni: használják.
Miért nem lehet ezt az ipart egyszerűen áttelepíteni?
A „bőröndös megoldások” oka nem lustaság vagy spórolás, hanem többek között a beszállítói lánc földrajza. Jeff Cardenas, az austini székhelyű Apptronik humanoidfejlesztő vezérigazgatója így foglalta össze a The Informationnek:
A beszállítói lánc elhelyezkedése a legnagyobb különbség az amerikai és a kínai cégek között. Ha megnézünk egy kínai céget, attól minden autóútnyi távolságra van.
Cardenas szerint, ha az Egyesült Államok versenyben akar maradni a verseny következő szakaszaiban, el kell kezdenie egy helyre telepíteni ezt a láncot, és regionális gyártási zónákat kell kiépítenie – hasonlót ahhoz, amit Sencsenben látni.
Egy Kaliforniából Sanghajba kiköltözött startup például arról számolt be a lapnak, hogy korábban egy kameralencse cseréje egy hónapnyi távoli egyeztetést és nehézkes mintaküldést jelentett. Most a mérnök tizenöt percet biciklizik a beszállítóhoz, a laborban leteszteli, és még aznap délután megkapja az új alkatrészt. Egyes kínai városokban egymáshoz közel akár háromszáz szenzorbeszállító is található.
A kínai előny ráadásul nem is a robotikában gyökerezik. Az elektromos autók kínai felfutása magával hozta azoknak a szenzoroknak, akkumulátoroknak és aktuátoroknak a tömeggyártását, amelyekre mintegy mellesleg a robotoknak is szükségük van. A drónipar – és mindenekelőtt a DJI dominanciája – pedig kicsi, hatékony és olcsó meghajtásokat termelt ki.
Ugyanaz a motor, amit egy specializált robotikai beszállító többezer dollárért ad, a drónipari láncból vásárolva töredékáron elérhető.
A Morgan Stanley februári elemzése szerint az amerikai gyártású, Musk-féle Tesla Optimus Gen 2 humanoid robot anyagköltsége nagyjából 46 ezer dollár, ha a cég a kínai robotikai ökoszisztémára támaszkodik. Ha viszont tisztán Kínán kívüli beszállítói láncra váltana, ez az összeg 131 ezer dollárra ugrana.
A különbséget elsősorban a mechanikus „testek” – az aktuátorok, motorok, reduktorok – ára adja, amelyek gyártásában Kína globális piaci részesedése 63 százalék. S míg Elon Musk bátran megcélozta a kivitelezhetetlen 20-30 ezer dolláros végfelhasználói árat – a kínai robotgyártó óriás, a Unitree a G1 modelljét már 16 ezer dollárért kínálja.
Az iparágban erre a helyzetre külön kifejezés született: „Chinese body, American brain” (kínai test, amerikai agy). A fizikai mesterséges intelligencia szoftveroldalán – a modellek, a vezérlés, a világreprezentáció terén – még amerikai cégek vezetnek. A hardver viszont már kínai gyárakhoz kötött.
Aztán jött a Unitree tőzsdei debütálása
Ha valaki mégis azt hitte, hogy a nyári amerikai tilalom kicsit is megrendíti a kínai robotipar önbizalmát, meglehetősen egyértelmű választ kapott augusztus 19-én.
Ekkor vittek először tőzsdére humanoid robotgyártót Kínában. A Unitree Robotics részvényei a sanghaji STAR piacon – Kína technológiai tőzsdéjén – a kereskedés első napján egy időben több mint 620 százalékkal álltak feljebb, a cég 9 milliárd dolláros értékelése 66 milliárd dollárra is felszaladt, több mint 8000-szeresen túljegyezték.
A 2016-ban Vang Hszinghszing mérnök által alapított vállalat tavaly több mint 5500 humanoid robotot szállított ki világszerte. A tőzsdére lépés előtti hétfőn mutatta be legújabb modelljét, a Supermant, amelyről azt állítja, hogy
két méter magasra ugrik és 12,66 métert fut másodpercenként.
Rinat Mirzaitov, a Humanoid Analytics alapítója az Al Jazeerának úgy értékelte, hogy a Unitree „azon kevés humanoid robotikai cég egyike, amelynek valódi bevétele, nyereségessége és érdemi termelési volumene van”. Bár a kínai cég nem uralja a teljes humanoid piacot, láthatóan az a célja, hogy hardver- és gyártási vezető szerepét alkalmazási és munkafolyamat-vezető szereppé alakítsa.
A JP Morgan számításai szerint Kína a humanoid robotok és az autonóm járművek globális piacának mintegy háromnegyedét ellenőrzi. A humanoid robotok világméretű forgalma a pénzügyi elemzések szerint a 2025-ös kétmilliárdról 2035-re elérheti a 300 milliárd dollárt.
Washingtonban pedig tovább szigorodhat a szabályozás: a Pentagon robotbeszerzéseit korlátozó, illetve egy esetleges országos tilalom vizsgálatát előíró rendelkezés már benne van a következő védelmi költségvetési törvénycsomagban.
