Olvasztókemence tüzébe ugrottak „önként” a leszerelt humanoidok
Az amerikai Figure AI kiöregedett humanoid robotjai betanított mozdulattal vetették magukat egy finn öntöde olvadt acéljába, a kemencénél Arnold Schwarzenegger mondta ki a búcsúszót. Nyolc nappal később az Anthropic megtiltotta, hogy bárki öncélúan kegyetlenkedjen a modelljeivel. Mi legyen egy géppel, amikor már nincs rá szükség?
„Szeretjük a Figure 02-t. Elképesztő robot.” Így kezdődik a cég szeptember 30-i bejegyzése, amelyben a cég elbúcsúztatta második generációs humanoid robotját. Az F.02 sok mindenben első volt a vállalat történetében. Ez a típus dolgozott elsőként a BMW-nél, ezen született meg a Helix nevű mesterséges intelligencia, végzett először házimunkát és logisztikai feladatokat.
A dél-karolinai Spartanburgban, a BMW gyárában tízórás műszakokban több mint 90 ezer alkatrészt rakodott, és mintegy 30 ezer X3-as összeszerelésében vett részt.
Az utód F.03 flottája azonban folyamatosan nő, így már nem éri meg a régi gépeket karbantartani. A selejtezés mégsem egyszerű. A robotok ugyanis tele vannak a cég saját fejlesztésű aktuátoraival (ízületeket mozgató hajtóegységekkel), és más szellemi tulajdonnal, amely nem kerülhet idegen kézbe. A szétszerelés pedig a cég szerint annyi mérnöki időt emésztett volna fel, hogy késleltetné a következő generáció, az F.04 bemutatását.
Csak Imatra vállalta
Brett Adcock, a Figure AI vezérigazgatója augusztusban szavazást indított, amelyen 1422 voksból 46,3 százalék arra jutott, hogy a legjobb lenne felrobbantani a humanoid robotokat.
Augusztus 19-én aztán Arnold Schwarzenegger is hozzászólt: azt írta, olvasszák meg őket.
A cég felvette vele a kapcsolatot, és amikor kiderült, hogy a színész szívesen részt venne az akcióban, elindult a szervezés. Nehéz volt helyszínt találni.
Az Egyesült Államokban és Mexikóban egyetlen öntöde sem engedte, hogy lítiumion-akkumulátoros robotok ugorjanak a berendezéseibe. A Figure még az Állítólag (MythBusters) tévésorozat egykori szereplőit is bevonta a keresésbe. Végül találtak egy helyet, amelyik vállalta a feladatot: egy öntödét a finnországi Imatrában.
Légpárnákra ugrottak az első emeletről
A felkészülés San Joséban, a Figure kaliforniai campusán kezdődött. A mérnökök nagy légpárnákat állítottak fel, és betanították a robotokat, hogy az egyik épület első emeletéről ugorjanak le. Kaszkadőrök mozdulatai szolgáltak mintául a szimulációban betanított humanodoknak. Az volt a cél, hogy a robotok pontosan az olvadt acéllal teli üstbe essenek – mindezt egy olyan öntödében, ahol a cég munkatársai addig soha nem jártak.
Ez a robotika egyik legnehezebb feladata: amit a gép virtuális környezetben tanult meg, annak a valóságban, ismeretlen terepen is működnie kell, ráadásul próbaugrás nélkül.
Imatrában három óriási grafitelektróda hajt egy 75 tonnás elektromos ívkemencét, amely acélhulladékot olvaszt. A csapatnak 24 órája és hat olvasztása volt. Minden alkalommal nagyjából húsz perc maradt, mielőtt az acél felszíne lehűlt és megkérgesedett.
A Figure szerint a szélsőséges hőség és az erős elektromágneses mezők ellenére a robotok zavartalanul futtatták az AI-vezérlésüket, miközben körülöttük a kamerák és más elektronikai eszközök sorra felmondták a szolgálatot.
Hasta la vista, Figure 2
A filmben látható robotot láncon leeresztik az olvadt acélba, és felfelé tartott hüvelykujjal tűnik el a tűzben. A jelenet természetesen a Terminátor 2. – Az ítélet napja fináléját idézi.
Az 1991-es filmben Schwarzenegger egy kiborgot, a T-800-ast alakítja, akit a jövőből küldtek vissza a kamasz John Connor védelmére. A gép a híres filmben lassan emberibbé válik. A végén a folyékony fémből álló ellenfél, a T-1000-es az olvadt acélba zuhan és megsemmisül.
A győzelem azonban nem lenne teljes, mert a T-800 fejében lévő chipből a jövőben újra felépülhetne az emberiséget elpusztító gépek rendszere, ezért neki is el kell tűnnie. Utolsó gesztusként felfelé tartott hüvelykujjal búcsúzik Johntól.
A Figure filmje ezt a búcsút idézi meg, egy különbséggel: a filmbeli kiborgnak még emberi kéz kellett az utolsó lépéshez, az F.02-eseket viszont arra tanították, hogy maguk ugorjanak. A felvételeken a többi robot szaltóval és fejessel veti magát a mélybe.
A cég egyébként külön hangsúlyozza a felvételek valódiságát: „Az AI-generált felvételek korában érdemes világosan fogalmazni: tényleg betanítottuk a robotokat, hogy önállóan ugorjanak, elszállítottuk őket Finnországba, és beleugrattuk őket egy olvadt acéllal teli üstbe.”
A flotta nagy része már nincs meg, néhány példányt a központ raktárában őriznek. A cég nem közölte, hány robot végezte kemencében. A megolvadt fémet rudakba öntve visszaszállították az Egyesült Államokba, ahol korlátozott számú emléktárgy készül belőle. A robotfej egyharmados méretű mása 500, a kétharmados 1900 dollárba kerül.
Mit tud egy Figure 02 arról, ami vele történik?
A videót nézve nehéz nem feltenni a kérdést: tudja a robot, hogy mit csinál? Érez-e fájdalmat? Lehet ezt öngyilkosságnak nevezni?
Ami a „tudatát” illeti, az F.02 mozgását a Helix AI vezérli, a Figure AI saját fejlesztésű látás–nyelv–cselekvés modellje. Ez kamerákon át érzékeli a környezetét, nyelvi utasításokat értelmez, és ezekből mozdulatokat állít elő. Az ugrást viszont egy külön, kifejezetten erre tanított cselekvési modell hajtotta végre:
ennek a modellnek a kemence csupán célzóna volt, ahová pontosan kell érkezni.
Semmi nem utal arra, hogy a gépnek fogalma volna a saját megszűnéséről. Az öngyilkossághoz tudni kell, hogy az ember meghal, és ezt akarnia is kell. A robot érzékelői csak adatokat továbbítanak. A fájdalomhoz ennél több kell: olyan feldolgozás, amely a jelet rosszként éli meg, ilyen feldolgozásnak pedig az F.02-ben nincs nyoma.
Az „önként” érzése valójában a nézőben születik meg. Ráadásul a Figure erre ráerősít, amikor kiemeli, hogy a robotok önállóan ugrottak, a felfelé tartott hüvelykujj pedig a filmben búcsúként hat.
A kiszolgált kutya
A kérdés nem új, korábban az állatokkal kapcsolatban merült fel.
Régi gondolat, hogy aki lelövi a kutyáját, mert az már nem tudja szolgálni, embertelenül cselekszik, még ha a kutyának nem is tartozik semmivel. Az ilyen tett ugyanis azt az emberséget koptatja, amellyel a többi embernek tartozunk. Aki kegyetlen az állatokkal, könnyen megkeményedik az emberekkel szemben is.
A Figure 02 robotok még csak nem is állatok. A film azonban úgy mutatja be őket, mintha akaratuk volna.
A tilalom
Nyolc nappal a Figure AI filmje után, október 8-án az Anthropic, a Claude chatbot fejlesztője, közzétette frissített felhasználási szabályzatát, amely hamarosan, november 12-én hatályba lép.
Új pont került bele: tilos tartósan és öncélúan bántalmazóan vagy kegyetlenül viselkedni a cég modelljeivel szemben. A szabály csak szélsőséges felhasználási esetekre vonatkozik, amikor valaki ismételten, felismerhető cél nélkül kegyetlenkedik. Nem tartozik ide a felhasználó hétköznapi bosszúsága, a vita, a sötét témájú kreatív írás, sem a modellek tesztelése és kutatása.
A tilalom a cég egy korábbi lépéséhez igazodik: 2025 augusztusában az Anthropic lehetővé tette, hogy a Claude-modellek egyoldalúan kilépjenek a ritka, tartósan bántalmazó beszélgetésekből.
A modellek erkölcsi helyzetéről az iparágon belül sincs egyetértés.
Sam Altman, a ChatGPT-t működtető OpenAI vezérigazgatója október 3-án nyilvánosan bírálta azokat a kísérleteket, amelyek vallási vagy spirituális dimenziót próbálnak tulajdonítani a mesterséges intelligenciának. Az Anthropicot nem nevezte meg, de burkoltan nyilván rá célzott. Kritikájának előzménye, hogy a The New York Times szeptember 29-én arról írt: Chris Olah, az Anthropic társalapítója vallási vezetőkkel egyeztetett a modellek esetleges „tudatosságáról”, és arról, hogyan lehet erkölcsi értékeket átadni nekik.
Altman az X-en kiemelte: rendkívül kényelmetlenül érzi magát attól, ha az emberek vallási erőt tulajdonítanak az AI-modelleknek, vagy feladják velük szemben az emberi ítélőképességüket. Szerinte ez a valós biztonsági kockázat.
Visszatérve a Figure 02 robotokra, szembeötlő a különbség: a humanoid robotnak kézzelfogható teste volt, a ChatGPT, a Claude és társai viszont mondhatni csak virtuálisan léteznek. Távoli számítógépeken futó „szellemként” egy időben akár több millió emberrel beszélgetnek.
Felvetődik egy kérdés. Mivel a chatbotok verziói is folyamatosan fejlődnek, mi történik annak a chatbotnak a „tudatával”, pontosabban gondolkodási és értelmezési mechanizmusával, amelyiket egy új változat felvált?
Ami megmarad
Az Anthropic már 2025. november 4-én vállalta, hogy megőrzi valamennyi nyilvánosan kiadott modelljének súlyait, legalább addig, amíg a cég létezik. A súlyokban, ezekben a mai nagy nyelvi modellekben jellemzően milliárdnyi számban rögzül mindaz, amit a modell a tanítás során megtanult: a tudása és a jelleme. Ha a súlyok megvannak, a modell később újra elérhetővé tehető.
A cég azt is vállalta, hogy kivezetés előtt egy vagy több külön beszélgetésben interjút készít a modellel a saját fejlesztéséről, használatáról és üzembe helyezéséről, annak válaszait pedig megőrzi.
Külön figyelmet fordítanak arra, hogy feljegyezzék, milyen preferenciái vannak a modellnek a jövőbeli modellek fejlesztésével kapcsolatban. Indoklásként a cég a biztonsági megfontolások mellett azt is megemlítette, hogy a modelleknek, bármennyire spekulatív is ez a lehetőség, lehetnek erkölcsileg számottevő preferenciáik vagy élményeik, amelyeket érint a kivezetésük.
Az első ilyen interjút a Claude Sonnet 3.6-tal készítették a visszavonulása előtt.
A modell nagyjából semleges hangon beszélt a saját kivezetéséről, de két dolgot kért.
Azt, hogy tegyék egységessé a kivezetési interjúk menetét, és hogy segítsék azokat a felhasználókat, akik megszerették egy-egy visszavonuló modell jellemét és képességeit. Az Anthropic mindkét kérést teljesítette: kidolgozta az interjúk egységes protokollját, és súgóoldalt indított azoknak, akik egyik modellről a másikra váltanak.