A háború jövője az űrben van: pénteken veszélyesen megközelített egy orosz műhold egy amerikait
A Koszmosz 2612 katonai műhold azóta sem tágít az ukránoknak radarképeket szolgáltató eszköz mellől. Egy űrháború kitörése megbénítaná a világgazdaságot, mert megzavarná a világméretű pénzügyi tranzakcióktól a tengeri navigációig mindenre használt műholdakat. Az orosz űreszköz mozgását mesterséges intelligenciával dolgozó radarhálózat is figyeli.
Pénteken délután az orosz műhold nagyjából öt kilométerre járt az ICEYE-X36 jelű radarműholdtól, pedig egy nappal korábban még több mint háromszáz kilométer választotta el őket.
A távolságot a LeoLabs amerikai űrfigyelő cég mérte, és közleményében visszafogottan úgy fogalmazott, hogy az orosz eszköz mozgása szándékos megközelítésnek tűnik.
Ez az öt kilométer földi szemmel nem tűnik szoros közelségnek. Alacsony Föld körüli pályán azonban a műholdak óránként nagyjából 27 ezer kilométeres sebességgel keringenek. Clayton Swope, a washingtoni CSIS agytröszt űrbiztonsági szakértője az Axiosnak úgy írta le a helyzetet, hogy
a két műhold gyakorlatilag lökhárítótól lökhárítóig halad egymás mögött.
Greg Gillinger, az Integrity ISR elemzője még egyértelműbben fogalmazott:
Ez az egész szokatlan, és arra utal, hogy Oroszország szándékosan »célba vette« azt a nyugati üzemeltetésű műholdat.
Nem tűnik véletlenszerűnek a célpont választása sem. Az ICEYE-X36 a Finnországban alapított ICEYE amerikai leányvállalatához, az ICEYE US-hez tartozik. A cég kis radaros műholdakból álló flottát üzemeltet, ezek éjszaka és felhőtakarón át is képesek felvételt készíteni a földfelszínről.
Ukrajna 2022 óta használja az ICEYE felvételeit, egyebek mellett egy közadakozásból megvásárolt műholdét is. Idén januárban a cég bejelentette, hogy kibővíti együttműködését az ukrán védelmi minisztérium egyik egységével. Egy ukrán tisztviselő megerősítette, hogy a hadsereg dolgozik az ICEYE-jal, azt viszont nem tudta megmondani, hogy éppen az X36 jelű műhold szolgálja-e az ukrán erőket.
Hónapok óta készülhettek rá
Az orosz manőver nem egyik napról a másikra történt. A Koszmosz 2612 öt társával együtt idén áprilisban állt pályára, egy Szojuz-2.1b rakéta vitte fel a pleszecki űrrepülőtérről. A washingtoni CSIS elemzése szerint egy hónappal később a hat orosz műholdból öt nagy energiájú manőverrel áthelyezte a pályasíkját, így ugyanabba a síkba került, amelyben az ICEYE műholdja kering.
Ez önmagában is feltűnő. A pályasík megváltoztatása rengeteg üzemanyagot emészt fel, a műholdak üzemanyaga pedig véges, ezért alacsony pályán a műholdak üzemeltetői ameddig csak lehet, kerülik az ilyen manővereket.
Még május 26-án az egyik orosz eszköz, a Koszmosz 2609 két és fél kilométerre megközelítette az ICEYE műholdját. A finn cég vezérigazgatója, Rafal Modrzewski később a Reutersnek elmondta, hogy válaszul elmozdították a saját műholdjukat, ami újabb orosz manővereket váltott ki.
Ezután az orosz műholdak pályái lassan eltávolodtak egymástól, de szeptember 30-án a Koszmosz 2612 újabb manőversorozatba kezdett. Október 12-én egyetlen hajtóműgyújtással ismét az ICEYE-X36-éval szinte azonos magasságba és pályasíkba állt, mintegy 475 kilométerrel lemaradva mögötte. Innen lassan zárkózott fel, majd az október 15-i és 16-i manőverekkel mellé ért.
Azóta a két műhold kötelékben kering, és nagyjából másfél óránként, minden fordulóban elhalad egymás mellett. Az Orbital Radar követőoldal számításai szerint ezek a megközelítések egyre szorosabbak: péntek reggel még közel nyolc kilométer, vasárnap kora délután 136 méter volt a legkisebb távolság, mára pedig néhány tíz méteres elhaladást jeleztek előre.
Aaron Brynildson, a Mississippi Egyetem űrjogásza szerint jogszabály nem írja elő, milyen közel mehetnek egymáshoz a műholdak. Az országok azonban általában tíz kilométeren belülre nem merészkednek, mert ha a két eszköz egyszerre mozdul el, az ütközés esélye jelentősen megnő.
Mire képes egy műhold, ha közel ér?
Hogy a Koszmosz 2612-nek mi a feladata, azt nyilvánosan senki nem tudja. A szakértők szerint egy
ilyen közel keringő műhold lefényképezheti, megfigyelheti vagy akár meg is zavarhatja a célpontját.
A CSIS elemzése szerint az azonos pályasíkban keringő eszköz kevés további üzemanyaggal gyorsan közvetlen közelbe kerülhet. Ennek lehet ártalmatlan célja, például karbantartás vagy űrszemét eltávolítása. Megelőzheti azonban egy fegyver bevetését is, de akár az is lehetséges, hogy az egyik műhold megragadja a másikat.
Oroszországnak már voltak hasonló próbálkozásai.
2017-ben egy amerikai tisztviselő matrjoska babához hasonlította azt az orosz műholdat, amelyből újabb és újabb objektumok váltak le. 2020 júliusában a Koszmosz 2543 olyan tárgyat bocsátott ki, amely akár másodpercenként 186 méteres sebességgel távolodott tőle. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ezt nyilvánosan műholdellenes fegyvertesztnek nevezte.
Idén az amerikai Űrparancsnokság vezetője kijelentette, hogy a Koszmosz 2558 nyilvánvalóan űrfegyver. Moszkva viszont korábban jelezte, hogy az Ukrajnát segítő kereskedelmi műholdakat legitim katonai célpontnak tekintheti.
A megfigyelés: radar és mesterséges intelligencia
Nem magától értetődő, hogy a manővert egyáltalán észrevették. Csak az Egyesült Államoknak több mint 13 ezer működő műholdja van (tíz évvel ezelőtt még csak 670 volt). Ennyi eszköz mozgását emberi elemzők már nem tudják folyamatosan figyelni.
A LeoLabs saját radarhálózattal követi az alacsony pályán keringő objektumokat, az adatok feldolgozását pedig mesterséges intelligenciára bízza. A cég leírása szerint gépi tanulási modelljei megbecsülik, mennyit kellene egy műholdnak a légköri fékezés miatt magától süllyednie, és jelzést adnak, ha a sebesség vagy a magasság ennél nagyobb mértékben változik.
Egy másik AI-modell naponta átnézi a teljes katalógust, megtanulja az egyes eszközök megszokott viselkedését, és a szokatlanul mozgó műholdakhoz „érdekességi pontszámot” rendel: a legmagasabb pontszámúak kerülnek az elemzők elé.
A radarok ütemezését is AI-jal végzik, a cég szerint így 40 százalékkal gyakrabban tudnak lemérni egy-egy objektumot. A modelleket automatikusan újratanítják, hogy lépést tudjanak tartani az új felbocsátásokkal.
Amerika nincs felkészülve
Az Axios egy nappal az október 16-i manőver előtt arról írt, hogy
„a háború jövője a világűrben van”, és szerintük az Egyesült Államok nincs felkészülve a következményekre.
Egy űrháború kitörése megbénítaná a világgazdaságot, mert megzavarná a világméretű pénzügyi tranzakcióktól a tengeri navigációig mindenre használt műholdakat, fogalmaztak. Az amerikai hadsereget is akadályozná néhány kulcsfontosságú földi feladatában. Szerintük pontosan ez a függőség teszi a műholdakat csábító célponttá.
Kína komoly előrelépést tett. Az amerikai űrhaderő fenyegetésekről szóló összefoglalója szerint
a Si-csien-21 nevű kínai műhold 2022-ben egy kiszolgált kínai navigációs műholdat magasabb, úgynevezett temetőpályára vontatott.
Az ilyen „ellenőrző és javító” rendszerek fegyverként is működhetnek. A kínai hadseregnek a jelentés szerint több földi lézerfegyvere is van, amelyek megzavarhatják vagy károsíthatják a műholdak érzékelőit.
Oroszország ehhez képest lemaradásban van, de az amerikai tisztviselők attól tartanak, hogy olyan, nukleáris fegyver hordozására tervezett műholdat fejleszt, amely
minden műholdra és a világ által használt űralapú szolgáltatásokra veszélyt jelenthet.
Todd Harrison, az AEI űrszakértője szerint sokáig abban a tévhitben éltek, hogy az ellenfél csak a katonai műholdakat támadná, a polgári és kereskedelmi eszközöket megkímélné.
Elemzők arra is figyelmeztetnek, hogy ha Kína vagy Oroszország megsemmisítene amerikai műholdakat, a védelmi iparnak nem lenne elég alkatrésze és szakembere a pótlásukra.
Szeptember 14-én Troy Meink, az amerikai légierő minisztere egy marylandi konferencián először ismerte be nyilvánosan, hogy az Egyesült Államoknak fegyverei vannak az űrben:
Az Egyesült Államoknak ma már Föld körüli pályán vannak olyan, az űr feletti ellenőrzést szolgáló fegyverei, amelyek képesek megvédeni a haderőt az ellenséges fellépéssel szemben.
Részleteket nem árult el. Victoria Samson, a Secure World Foundation űrbiztonsági igazgatója úgy véli, a bejelentett fegyverek valószínűleg nem robbanó vagy ütköző eszközök, hanem az űrben telepített zavaróberendezések, rádiós hadviselési rendszerek. Meink ugyanebben a beszédben azt is közölte, hogy
az amerikai Aranykupola rakétavédelmi rendszer űrbe telepítendő elfogói már repülésre készek.
Kína algoritmusai
Az űrben is egyre nagyobb szerepet kap a mesterséges intelligencia. 2025 májusában Kína pályára állította a Háromtest nevű műholdflotta első 12 tagját. A tervek szerint ez egy
Föld körül keringő, kínai AI-szuperszámítógép-hálózat, amelynek tervezett számítási teljesítménye a teljes kiépítés után, több ezer műholddal másodpercenként egy trillió művelet.
A Georgetown Egyetem biztonsági és új technológiákkal foglalkozó központjának (CSET) három kutatója a kínai hadsereg több ezer nyilvános beszerzési kiírását elemezte az elmúlt három évből, eredményeiket a Foreign Affairs folyóiratban közölték.
Az űrrel kapcsolatban azt találták, hogy a kínai hadsereg műholdas hadviselést segítő algoritmusokon dolgozik. Olyan
kis robotokat is fejleszt, amelyek ráakaszkodnak az ellenséges műholdakra, és működésképtelenné teszik őket.
Kutatók egy újfajta kockázatra is felhívták a figyelmet. Mivel egyes katonai AI-rendszerek nyilvános adatokra támaszkodnak, egy hadsereg megpróbálhatja szándékosan meghamisítani ezeket az adatokat. Ennek egyik módja a kereskedelmi műholdas felvételeket szolgáltató cégek megzavarása, hogy az ellenfél AI-eszközei téves következtetésre jussanak. Ilyen cég az amerikai–finn ICEYE is.
Victoria Samson az amerikai felkészültségről úgy fogalmazott, hogy
az Egyesült Államok talán kész elkezdeni egy űrháborút, de abban már nem biztos, hogy be is tudná fejezni.