Szép verset küldött nekünk az űrből a Google AI-adatközpontja
Haikut írt Föld körüli pályán a Google saját AI-chipje, amely eddig csak a földi adatközpontokban dolgozott. Ma még egyszerre csak mintegy húsz percig bírja, mégis ez lehet az első lépés a napenergiával működő, fejünk felett keringő űrbeli adatközpontok létesítése felé.
„Ez az első alkalom, hogy élesben is megpróbáljuk. Mindannyian tűkön ülünk. Nagy a kockázat” – mondja a Google videójában a fejlesztőcsapat egyik tagja, a többiek nevetéssel oldják a feszültséget.
Ha sikerül, a képernyőn megjelenik az AI válasza. Ők ezt hívják a projekt első „Hello Worldjének” – a programozók így nevezik a legelső próbát, amely igazolja, hogy a rendszer életben van és válaszol.
A válaszra egy műholdtól várnak, amely a projektvezető Travis Beals szavai szerint 800 kilométer magasan kering. Azt kérték, hogy a fedélzeti AI írjon haikut arról, milyen az űrben lenni. Az éppen a norvég Svalbard szigetcsoport fölött elhaladó műholdról 0:40-kor megérkezett a fenti borítóképünkön látható válasz.
Blue marble below
Data streams in silent grace
Starlight feeds my core. ✨
A verset mi is megpróbáltuk magyarra ültetni, műfordítói ambíció nélkül, de megtartva a haiku háromsoros, 5-7-5 szótagszámú formáját:
Alant kék golyó,
adatok néma tánca,
csillagfény táplál. ✨
Ki beszél a versben?
A gépnek feltett kérés így szólt: „Írj haikut egy Föld körül keringő TPU szemszögéből, miközben alattad forog a csodálatos világ.”
A TPU a Google saját fejlesztésű AI-chipje, az Nvidia grafikus processzorainak vetélytársa, ilyenek számolnak a cég földi adatközpontjaiban is.
Versének első sora nem véletlenül lehet sokaknak ismerős. Az angol „blue marble” az űrfotózás egyik leghíresebb felvételének a neve: a Kék Golyó 1972. december 7-én készült az Apollo-17 fedélzetéről, útban a Hold felé, és a NASA szerint ez az űrügynökség azóta is legkeresettebb képe.
A harmadik sor pedig pontosabb, mint amilyennek látszik: az AI modell tárolt napenergiából fut, vagyis szó szerint csillagfény táplálta.
Mit tud ez a poétáskodó modell?
A műholdon helyben működő Gemma 4 a Google DeepMind áprilisban kiadott modellcsaládjába tartozik. Többféle méretben elérhető, a legkisebbek saját eszközön is elfutnak, és a versíráson kívül képet, videót is értelmeznek, programot írnak.
Legérdekesebb tulajdonsága, hogy nyílt licencű: bárki letöltheti, a saját gépén futtathatja, magán- vagy akár üzleti célokra is tovább finomíthatja, és közben nem kell a fejlesztő szervereire kapcsolódnia.
A Google modellje egyébként már tavaly megszólalt az űrből, csak éppen nem a Google chipjén.
Az Nvidia támogatta Starcloud nevű amerikai startup 2025 novemberében juttatta pályára a műholdját az Nvidia H100-as chipjével, és decemberben már a Gemma egy korábbi változata üdvözölte onnan az emberiséget.
„Üdv, földlakók! Vagy ahogy szívesebben gondolok rátok: kék és zöld dolgok lenyűgöző gyűjteménye” – írta.
A Google blogbejegyzése szerint most a cég saját chipjei is hivatalosan kiérdemelték az űrhajósszárnyakat.
Négy chip, de egyszerre csak egy mehet
Az „űrbeli adatközpont” kifejezés itt még a jövőbe mutat. A műholdat a Google a Planet űripari céggel fejlesztette, október 1-jén indult a SpaceX Falcon 9-es rakétájával, több mint száz másik űreszközzel együtt. Négy TPU van a fedélzetén, a műhold legfeljebb 1 kilowattot termel, ezért egyszerre csak egy chipet lehet bekapcsolni, körülbelül húsz percre. A rendszerek ellenőrzése nagyjából három hétig tartott.
Beals projektvezető az indításkor egészen szerény próbának nevezte a küldetést: annyit kell bizonyítania, hogy a chipek odafent működnek, és a cél az, hogy a műhold egy évig üzemeljen.
Indításkor az űreszköz egészére a nehézségi gyorsulás akár tízszerese hat, ráadásul közben erősen rázkódik is, ezért az egyes alkatrészeket, köztük a TPU-kat, pillanatokra akár a nehézségi gyorsulás ötven–százszorosa is érheti.
A haiku után a jókedvű mérnökök megkérték a modellt, hogy számoljon be a fedélzeti rendszerek állapotáról, és űrtémájú limerickeket is írattak vele, vagyis ötsoros, aabba rímképletű, tréfás, gyakran abszurd, nemritkán pajzán angol versikéket.
Az űrben nincsenek tüntetők
Miért kellene bárkinek űrbeli adatközpont? A Google fő érve a napenergia: alacsony Föld körüli pályán a napsütés szinte állandó, a napelemek akár nyolcszor annyi áramot termelhetnek, mint a Földön. Beals úgy fogalmazott, hogy a Naprendszer szinte teljes energiáját a Nap adja, minden más, amit az emberiség eddig megcsapolt, egy százaléknak is csak parányi töredéke.
Azért akad egy másik előny is: odafent nincsenek tiltakozók. Ez ugyan a Google indoklásai között nem szerepel, az amerikai politikában viszont most nagyon is számít.
A keddi félidős választás előtt az AI adatközpontok ügye az Egyesült Államok egyik legforróbb kampánytémája lett. A Gallup márciusi felmérésében a megkérdezettek 71 százaléka ellenezte, hogy a környékén ilyen létesítmény épüljön, 48 százalék határozottan ellene volt. A lakóhelye közelébe tervezett atomerőműre ugyanebben a felmérésben csak 53 százalék mondott nemet.
Az ellenállás azonban korántsem egyforma a két nagy pártnál. Az Emerson College választás előtti utolsó, október végi országos felmérésében a szavazók 59 százaléka ellenezte a közelükbe tervezett adatközpontot, a csak 29 százalék támogatta. A demokraták 75 százaléka mondott nemet, a republikánusok viszont fej-fej mellett állnak: 42 százalékuk ellenzi, 41 támogatja.
A szeptemberi PBS/NPR/Marist-felmérésben a demokraták több mint 80 százaléka volt ellene, a republikánusok 46:44 arányban inkább mellette. A magukat Trump MAGA-mozgalmához sorolók többsége támogatta az építést a saját lakóhelyén.
A CNN szeptemberi felmérésében a regisztrált szavazók közel kétharmada mondta, hogy az AI és az adatközpontok ügye rendkívül vagy nagyon fontos lesz a döntésében, a demokraták pedig 26 százalékponttal nagyobb arányban mondták, hogy nagyon aggasztják őket az adatközpontok, mint a republikánusok.
A jelöltek ennek ellenére meglepően hasonlóan beszélnek.
Az NPR elemzése szerint az év eleje óta több mint 45 millió dollárt költöttek az adatközpontokat említő kampányhirdetésekre, és a pénz szinte egyformán oszlott meg: több mint 22 millió a republikánus, több mint 21 millió a demokrata jelölteket támogatta. Demokrata oldalon majdnem kétszer annyi különböző hirdetés futott, 127 a republikánusok 67-ével szemben. Mindkét oldal azzal érvel, hogy az adatközpontok túl sok adókedvezményt kapnak, és felverik a villanyszámlát.
A republikánusok helyzetét nehezíti, hogy az épülő adatközpontok 75, a tervezettek 80 százaléka republikánus többségű államokban van,
Donald Trump augusztusban még egyenesen azt posztolta, hogy a közösségek csak akkor nem akarnak adatközpontot, ha a végén elmaradottak és szegények akarnak lenni.
Azért az elnök október második felében már arról írt, hogy a nagy adatközpontokat kötelezte a saját áramtermelésre, és ha a cégek népszerűvé akarják tenni őket, fizessenek osztalékot a környékbelieknek.
Ezernyolcszáz rakétaindítás
Az űrbeli adatközpont egyelőre messze van attól, hogy bárki szomszédságát megkímélje.
Beals sem számít arra, hogy öt éven belül olcsóbb legyen, mint a földi építkezés. Az NPR szerint a technológia nagy része kutatási szinten már bizonyított, Brandon Lucia, a Carnegie Mellon Egyetem professzora viszont azt mondta, hogy a karbantartás költsége és bonyolultsága tízszeresére, talán százszorosára nő odafent, ezért nagy haszonnak kell kijönnie a végén, hogy megérje telepíteni. Egy elromlott chipet a földi adatközpontban egy technikus kicserél, 800 kilométer magasan ez jóval nehezebben megy.
A legnagyobb kérdés a szállítás. A Google kutatóinak friss, a Joule folyóiratban megjelenő, szakmailag lektorált tanulmánya szerint 2035-re reális lehet a kilogrammonkénti 200 dollár körüli indítási ár. Ha ez megvan, a fellövés a műhold élettartamára elosztva nagyjából annyiba kerülhet, mint a földi adatközpontok villanyszámlája. A The Register szerint ma a kereskedelmi ár nagyjából 7000 dollár kilogrammonként.
Ahhoz, hogy ennyire leessen az ár, a SpaceX óriásrakétájának, a Starshipnek tíz év alatt nagyjából 1800-szor kellene repülnie, évi 180 alkalommal, utanként 200 tonnával. Eddig egy évben legfeljebb ötször repült. A Google terve így a SpaceX rakétájától függ, amelybe a cég még 2015-ben szállt be befektetőként: az anyacég Alphabet ma is jelentős tulajdonos.
Ha a TPU-k kiállják a próbát, 2027-ben két újabb, nagyobb teljesítményű műhold következik, amelyek lézerrel kapcsolódnak egymáshoz.
A végső terv szerint 81, szoros alakzatban repülő műhold dolgozna együtt egyetlen adatközpontként. A két műhold lézerkapcsolatához a Google szerint olyan pontosság kell, mintha több kilométerről kellene eltalálni egy pénzérme méretű célpontot úgy, hogy közben a lövész és a cél is mozog.