Lenyűgöző: ennyire közel van az általános AI kora

Ethan Mollick a Wharton üzleti iskola docense, a Time az AI legbefolyásosabb emberei közé sorolta, könyve a New York Times bestsellerlistájára került. Hetekig, már a megjelenése előtt foglalkozott a legújabb AI-modellel, és egyetlen kérdésre kereste a választ: utolérte-e már a gép az emberi szakértőket, vagyis itt van-e az AGI? Egy szóval válaszolt.

Ethan Mollick a gépe előtt ül, és néhány sort gépel be az AI-nak:

„Éppen a One Useful Thing hírlevelemet írom. Készítsd el a leglenyűgözőbb dolgot, amit megoszthatok az emberekkel, amikor megjelensz. Beágyazhatónak kell lennie egy bejegyzésbe, a felvezetést pedig rád bízom. Zsigeri hatást kell gyakorolnia az emberekre, hogy megmutassa, mire vagy képes, és milyen széles a képességeid köre. Gyorsan meg kell ragadnia őket. Légy elképesztően ötletes!”

Ez volt minden, amit az Anthropic cég új modelljétől, a hétfőn bemutatott Claude Fable 5.2-től kért. Semmi mást nem tett hozzá a feladathoz, és menet közben sem javított bele, magára hagyta ennyivel, hogy „készíts valamit”.

Az AI elkészítette művét, és arra kérte Mollickot, hogy semmit ne áruljon el róla, amíg az olvasók végig nem nézték.

Mi is ehhez tartjuk magunkat, csak annyit árulunk el előre, hogy Claude, a ChatGPT-vel vagy Elon Musk Grokjával ellentétben, egyáltalán nem tud képet, videót vagy hangot készíteni: „csak” írni tud, szöveget és programkódot.

Kérjük, nézze meg az alábbi másfél perces videót, utána elmondjuk, mit látunk benne.

Mollick tehát nem kért tőle filmet, hiszen képet, hangot nem tud készíteni,

csak a leglenyűgözőbb dolgot, amire képes, és az AI éppen azt választotta, amihez nincs eszköze.

Mit tehetett? Programokat tud írni, vagyis szabályokat, amelyeket a számítógép képkockáról képkockára végrehajt, és ezekből álmodta meg a videót. Napraforgót, amelynek magjai tökéletes spirálba rendeződnek, a tengert, amely szinuszhullámok összege.

Egy DNS-spirált, mellette a mondatot, hogy minket, embereket is megírtak, négy betűvel: hiszen a DNS-ünk négyféle építőkövét az A, C, G és T betű jelöli – ezekkel van leírva a testünk tervrajza. A madárrajt, amely három szabályt követ, a Földet a világűrből, és egy kottát, amelynek a zenéjét szintén ő számolta ki.

Angolul olvasva a „videó” végén az AI csattanója: a tizennégy angol mondat kezdőbetűi összeolvasva Mollick hírlevelének nevét adják ki, ONE USEFUL THING.

Mit írt az AI a videóba saját elhatározásából?

One problem: I can only write. – Egy gond van: csak írni tudok. No brush, no camera, no instrument. – Nincs ecsetem, kamerám, hangszerem. Except the world, it turns out, is written. – Csakhogy kiderült: a világ is írásból áll. Underneath a sunflower: one line of arithmetic. – A napraforgó mélyén: egyetlen sor számtan. Seas are sums of sine waves. – A tenger szinuszhullámok összege. Even you are written, in four letters. – Még téged is megírtak, négy betűvel. Flocks follow three rules. – A madárrajok három szabályt követnek. Up here, gravity is one line long. – Idefent a gravitáció egyetlen sor. Listen. The music is written, too. – Hallgasd! A zene is meg van írva. This film is 2,094 lines of text. – Ez a film 2094 sornyi szöveg. Human contribution: one prompt. – Emberi hozzájárulás: egyetlen utasítás. I wrote the rest. – A többit én írtam. Now it’s your turn. – Most te jössz. Go on. – Rajta!

A zárókép szerint minden képkockát és minden hangot szövegből számolt ki a gép, videó- és képkészítő program nélkül, a zenét pedig hangminták nélkül.

A napraforgónál jól látható, mit jelent ez, mert a videó a kódot is megmutatja: minden következő magot 137,5 fokkal elforgatva, kicsit távolabb kell letennie, mint az előzőt. A gép ezt sokszor egymás után megismétli, és így a kódból kirajzolódik a virág.

Ilyen szerintem annak az emberi szakértőnek a szintje, aki csak kódból próbál filmet készíteni

– írja Mollick a beszámolójában. Hozzáteszi, hogy ez olyan teljesítmény, amelyet korábban az általános mesterséges intelligenciához kötött volna.

Majdnem

Ethan Mollick a Pennsylvaniai Egyetem Wharton üzleti iskolájában tanít vállalkozást és innovációt, és vezeti a generatív AI-t kutató labort. Co-Intelligence című könyve a New York Times bestsellere lett, az Economist és a Financial Times is az év könyvei közé választotta.

A Time magazin az AI legbefolyásosabb emberei közé sorolta. Októberben jelent meg új könyve, a Co-Existence. Sokak által olvasott hírlevelet is ír One Useful Thing címmel. Egyik AI-cégtől sem kap pénzt, és amit ír, az a saját véleménye.

AGI

Mi is volt a kérdés, amelyre választ keresett: elértük-e az általános mesterséges intelligenciát, angol rövidítéssel az AGI-t?

Az AGI (Artificial General Intelligence), azaz az általános mesterséges intelligencia olyan elméleti AI-rendszer, amely az emberhez hasonlóan képes szinte bármilyen szellemi feladat megértésére, megtanulására és önálló elvégzésére, ahelyett, hogy csak egy-egy szűk területre korlátozódna.

A fenti meghatározás mellett sok más is létezik, Mollick szándékosan igen szűket választott.

Szerinte akkor beszélhetünk AGI-ról, ha az AI a számítógépen elvégezhető szellemi munkák többségében legalább olyan jó, mint a legtöbb emberi szakértő. Ebbe nem tartozik bele a fizikai világban végzett munka, az emberekkel való közvetlen kapcsolattartás, és a legtöbb valódi állás sem, hiszen abban a számítógépes munka csak egy feladat a sok közül.

A válasza arra, hogy elértük-e: majdnem.

Játékgép, cég, végtelen világok

Hogy kiderüljön, mennyire általános ez az intelligencia, Mollick teljesen különböző feladatokat adott az AI-nak.

Az asztalán van egy apró, világító gombos billentyűzet, amelyhez semmilyen nyilvános leírás nem létezik arról, hogyan lehetne átprogramozni. Az AI elolvasta a billentyűzetet vezérlő két alkalmazás kódját, kitalálta, hogyan lehet a gombokat színesre váltani és a tekerőgombot meg a botkormányt kiolvasni, aztán gyorsan hat játékot írt rá. Elsőre, minden segítség nélkül.

Azt is kérte tőle, hogy indítson vállalkozást, amely évente legalább húszezer dollárt hoz, és havonta legfeljebb húsz percet vesz igénybe Mollick idejéből.

Az AI huszonkét ötletet mérlegelt, és kiválasztott egyet: olyan szolgáltatást, amely előre jelzi az eszközöket értékesítő üzletkötőknek, hol készül park- vagy vízügyi beruházás, még mielőtt kiírnák a pályázatot. Az első számokhoz 201 amerikai város és megye közgyűlési anyagait olvasta végig.

Mollick, aki éppenséggel vállalkozást tanít, azt írja, lenyűgözte volna, ha ezt a félév végén az MBA-hallgatóinak egyik csapata adja le. De inkább leállította a kísérletet, mielőtt a gép hivatalos adatigényléseket kezdett volna küldeni a városoknak, mert nem akarta, hogy valódi ügyfelektől pénzt szedjen be valami olyanért, aminek a minőségét nem tudja garantálni.

Legnagyobb szabású kísérlete egyetlen bekezdéssel indult:

arra kérte az AI-t, hogy készítsen végtelen, portálokkal összekötött háromdimenziós világokon át vezető utazást.

Húsz óra múlva 204 világ volt készen, azóta több mint 450. Van köztük olyan táj, ahol farmerből varrt dombokon egy másfél kilométer hosszú cipzár nyílik szét, és olyan, ahol a hűtőszekrény belsejét látjuk egy muslica szemével, abban a pillanatban, amikor kinyílik az ajtó.

Függő tengeri liliomok: az AI által kódból rajzolt világok egyikeIndulhat az utazás
Kattintson a képre, és itt, a cikkben indul el a végtelen utazás az AI által kódból rajzolt világokon át. Itt érhető el teljes méretben, új ablakban

Egyik világ sem előre megrajzolt kép vagy háromdimenziós modell: mindegyiket a kód rajzolja meg élőben, abban a pillanatban, amikor belépünk.

Az AI bürokráciát épített

Az előbbi világok gyártása közben történt Mollick kísérleteinek talán legemberibb fordulata.

A világépítő munkán egy vezető AI-ügynök és huszonnyolc AI-csapat dolgozott párhuzamosan. Mollick később azt kérte, hogy ne gyártsanak újabbakat, inkább csiszolják a meglévőket. Pár nappal később feltűnt neki, hogy naponta több mint száz új világ helyett már csak egy tucat készül.

Utánanézetett, mi történt, és kiderült:

az AI kiépített egy bürokráciát.

Az ügynökök ugyanis úgy értelmezték a kérését, hogy minden új változatnak jobbnak kell lennie a réginél. Ezt bíráló AI-ok döntötték el: mindkét változatról tizenkét képernyőképet kaptak, és úgy szavaztak, hogy nem tudták, melyik az új. A csapatok erre azt kezdték csiszolni, hogy a világuk ezen a tizenkét képen mutasson jól, a többi nem érdekelte őket.

A vezető ügynök ezt észrevette, betiltotta, és szigorúbb szabályokat hozott.

Másnap reggelre elkészült a 84 fejezetből álló szabálykönyv, amelyet senki sem kért. Minden új problémára újabb szabály született, és törölni soha semmit nem töröltek. Tizenkét nap múlva a szabálykönyv 204 fejezetből és 87 500 szóból állt, egy új világ jóváhagyása pedig teljes napig tartott.

Mollick azt tette, amit egy gúzsba kötött szervezettel tenni szokás: tanácsadókat hívott.

Az AI-jal külön ügynökcsapatot hozatott létre, amely kívülről nézte át a folyamatot. A jelentésüket túl hosszúnak és nehezen emészthetőnek találta ahhoz, hogy elolvassa, de a javaslataik működtek, és a gyártás visszaállt napi harminc világ fölé.

Ami még hiányzik

Mollick más területeken is próbára tette a modellt. Újraépíttette vele W. H. Auden költő 1941-es, hírhedten nehéz irodalomkurzusát, és önálló tudományos kutatást végeztetett vele.

Az eredmények ezúttal is meglepően jók lettek, és itt megint ugyanaz a hiba jött elő: az első kurzus pontos volt, de unalmas, a kutatásról szóló tanulmány pedig 182 oldalasra nőtt, mert az AI minden bírálatra újabb elemzéssel válaszolt, de kihúzni soha nem húzott ki semmit.

A professzor szerint ez a lényeg. Néhány éve az AI hibái kitalált tények és elrontott számtanpéldák voltak. A mostani hibák mások: unalmas tananyag, túl hosszú tanulmány, újra meg újra előkerülő kedvenc ötletek, szabályok alá temetett alkotómunka.

Üzleti iskolában tanítok, és tehetséges embereket, jó szervezeteket is láttam mindegyiket elkövetni. Ha a bürokráciaépítés kizárna az általános intelligenciából, sokan bajban lennénk.

A döntő különbség jelenleg annyi, hogy az AI ezeket a problémákat maga nem vette észre. Nem azért, mert nem ellenőrizte a munkáját: szinte minden projektre bírálókat, tényellenőröket és zsűriket állított.

Ezek azonban hibákat kerestek és javítottak. Egyikük sem kérdezte meg, hogy nem túl hosszú-e, nem ismétli-e önmagát, és élvezetes-e egyáltalán. Mollick szerint nagyrészt az tesz valakit szakértővé, hogy tudja, mikor nem elég jó a saját munkája, és a modell ebben a legkevésbé megbízható.

Ezért mondja azt, hogy majdnem AGI-ról van szó, vagy ahogy ő nevezi, egyenetlen AGI-ról:

a gép a legtöbb feladatban már szakértői szinten teljesít, néhol azonban látványosan elmarad az embertől, és a két terület közötti határon cikázik kiszámíthatatlanul.

A modell, amellyel Mollick dolgozott, tegnap, november 9-én jelent meg nyilvánosan. A fejlesztő szerint gyorsabb és olcsóbb az elődjénél, és a tesztek során mintegy mellékesen két nyitott elméleti fizikai problémát is megoldott.

AI Radar heti hírlevél
Iratkozzon fel, és hetente egyszer elküldjük Önnek a hét legjobb AI-történeteit
3 perc alatt elolvasható. Nem küldünk spamet, és bármikor leiratkozhat egy kattintással.
Köszönjük!
Feliratkozott. A következő hírlevelet már Önnek is elküldjük.
Ha a LinkedInt is használja, ott is követheti az AI Radart: AI Radar – Heti Hírlevél