
Macskaszemet látott egy férfi ott is, ahol nem volt: AI mutatja meg, mi zajlik a fejében
Az agy nagyon bonyolult szerv, amelyet még mindig alig értünk. Egy fiatal férfi ritka látászavara most arról is elárul valamit, hogyan ismerjük fel egymás arcát. Különös látomásait a ChatGPT rajzolta le.
Karl reggelente többnyire a macskáját, Lunát látja meg elsőként. Ebben nincs semmi különös, sok macskatartó kezdi így a napot. Karlnál viszont vannak napok, amikor Luna ezután sem tűnik el. A szürke cirmos mandulavágású szemét, kitágult pupilláját, sőt a csíkjait is ott látja azoknak az arcán, akikkel aznap találkozik, élőben és a képernyőn is.

Ha reggel egy embert lát meg előbb, a csere megfordul. Akkor annak a pupilláját és szemformáját viszi magával, és más emberek arcán látja viszont. Még Lunáén is.
Karl 28 éves, az Egyesült Államok északkeleti részén él. Esetét a Dartmouth College és a Brigham and Women’s Hospital kutatói írták le a Cortex című tudományos folyóiratban.
Műtét után kezdődött
Két éve Karlt megműtötték. Agyában rendellenesen összegabalyodott erek kötege volt az artériák és a vénák között, amely kezeletlenül hagyva agyvérzést okozhat. A műtét során a jobb halántéklebeny egy részét is el kellett távolítani. Éppen ennek az agyterületnek van nagy szerepe abban, hogyan dolgozzuk fel az arcokat.

Ezután kezdődtek a látomások. A látászavar orvosi neve palinopszia: a korábban látott kép később is megmarad vagy visszatér. Karlnál történetesen arctorzulásként jelentkezik, amelyet prozopometamorfopsziának, röviden PMO-nak hívnak.
A betegség népszerű neve jóval beszédesebb: démonarc-szindróma.
A Popular Science szerint azért ragadt rá ez a név, mert a torzult arcok néha valóban olyan ijesztőek, mint egy démoné.
A PMO ritka. Az orvosi szakirodalomban eddig nagyjából 75 esetet írtak le. Brad Duchaine, a Dartmouth pszichológiai és agytudományi tanszékének vezetője, a tanulmány vezető szerzője ennél jóval többet ismer: laborját mintegy 250 ember kereste már meg hasonló látászavarral.
Kölcsönzött szemek
Karl látomásai a ritka esetek között is szokatlannak számítanak. A macskától kölcsönvett vonások simán, átmenet nélkül beleolvadnak az emberi arcba, és természetesen együtt mozognak vele, ha Karl közelebb lép, vagy más szögből néz. Egy-egy ilyen időszak nála órákig tart, néha egész nap.
A kutatók számára az a legfontosabb, hogy Karl felismeri ezeket a vonásokat. Nincs összezavarodva, tudja, hogy amit egy ember arcán lát, az valójában Luna szeme.
Ebből arra következtetnek, hogy az agy az arc egyes részeit a hosszú távú vizuális emlékezetből hívja elő.
Duchaine így magyarázza:
Az agyunk részekre bontja az arcokat, és a részeket az emlékezetben tárolt vonásokkal veti össze. Karl látomásai azt mutatják, mi történik, ha ez az összevetés félresiklik, és egy tárolt vonás beragad az arcfelismerő rendszerbe.
Szerinte a ritka eset mindannyiunkról szól:
Egy barát szemét látni a macskánk arcában, vagy fordítva, rendkívüli élmény, de elárul valamit arról, hogyan dolgozzuk fel mindannyian az arcokat.
Valamennyien arcszakértők vagyunk
Egy ismerős arcát a tömegben is egy szempillantás alatt kiszúrjuk, és eszünkbe sem jut, mekkora teljesítmény ez. Az agyban külön terület szakosodott rá, az úgynevezett fusiformis arcterület.
Arcfigyelő rendszerünk annyira érzékeny, hogy olyankor is jelez, amikor nincs előttünk arc. A konnektorban könnyen látni vélünk éneklő arcot, és szinte látjuk, ahogy mozog a szája. A pirítós égett foltjaiban is gyakran felbukkan egy-egy arc. Ezt a jelenséget pareidóliának hívják.
Egy floridai nő 1994-ben Szűz Mária arcát vélte felfedezni a sajtos melegszendvicsben, amelyet később 28 ezer dollárért árverezett el.
Az MIT kutatói 2024-ben ötezer ilyen képből állítottak össze gyűjteményt, és megvizsgálták, mikor lát bennük arcot az ember és mikor a gép.
Az AI-modellek kezdetben nem úgy ismerték fel ezeket az arcokat, mint az emberek, de amikor állatarcokon is tanították őket, sokkal jobbak lettek. A kutatás vezetője, Mark Hamilton szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a képesség mélyebbre nyúlik, mint az emberi társas élet: őseinknek gyorsan észre kellett venniük a lesben álló tigrist, vagy azt, merre néz a szarvas, amelyre vadásztak.
Ha a fusiformis arcterület megsérül, arcvakság alakulhat ki. Az érintett nem ismeri fel az egyes emberek arcát, sokszor a legközelebbi ismerősökét sem.
Egy régi trükk mutatja meg, mennyire a megszokott látványra hangolódott a rendszer. Fordítsunk fejjel lefelé egy portrét, amelyen a szemet és a szájat előzőleg megfordították! Fejtetőre állítva semmi furcsát nem veszünk észre rajta, mert az agyunk a szokatlan helyzetű arcot részenként dolgozza fel. Amint visszafordítjuk a képet, azonnal kiugrik a torzulás.
A jelenséget Thatcher-illúziónak nevezik, mert először Margaret Thatcher brit miniszterelnök fotóival mutatták be.

Uszkár utazik a buszon
Karl története Duchaine-nek egy negyven évvel korábbi esetet juttatott eszébe.
1986-ban ugyanebben a folyóiratban, a Cortexben írtak le egy 58 éves nőt, aki hónapokkal korábban stroke-ot kapott. A buszon
egy utas ölében uszkárt pillantott meg, és ettől kezdve minden utason a kutya arcát látta.

A két eset között fontos különbségek vannak. A nőnél a kutya teljes arca került az emberek arcának helyére. Karlnál csak egyes vonások vándorolnak át egyik arcról a másikra.
A kutatók a régi esetre utalva adták tanulmányuknak a címet: Negyven évvel az uszkárarcú palinopszia után.
A ChatGPT rajzolta le
Az ilyen látászavarokat a kutatók eddig úgy próbálták megmutatni, hogy a beteg elmondta, mit lát, és erről rajz készült. Duchaine most továbblépett.
Vonalas vázlatot készített, majd a ChatGPT 5.5 nevű modellel fotószerű képpé alakíttatta. Az eredményt megmutatta Karlnak, aztán közösen javítgatták. Az egyik kép Karl saját rajzából készült, néhány módosítást pedig Karl maga végzett el a Moonshot AI Kimi K3 nevű modelljével.

A csapat a régi uszkáros esetről fennmaradt rajzból is élethű képet készített a ChatGPT-vel.
„Eddig a látászavarok kutatói a betegek szóbeli leírására vagy elnagyolt vázlatokra hagyatkoztak. Karllal addig finomítottuk a valósághű képeket, amíg azt nem mondta, hogy pontosan ezt látta” – mondta Duchaine a Gizmodónak. Arra számít, hogy ez a módszer a kutatók és az orvosok általános eszközévé válik.
A Dartmouth közleményében így fogalmazott:
Ha tudjuk, mit él át a beteg, sokkal jobban kutathatjuk, mivel küzd, és kereshetjük a módját, hogyan lehetne kordában tartani. Ráadásul most már a beteg is részt vehet a képek elkészítésében.
Nem elmebaj
Duchaine laborjához olyanok is fordultak, akiknek egészen addig azt mondták, hogy pszichiátriai betegségük van, és némelyikük antipszichotikumot is kapott, holott a látásukkal volt baj.
Az arctorzulás sokféle lehet. A New Atlas két korábbi esetet is felidéz. 2014-ben egy nőről írtak, akinek stroke-ja után az arcok idősebbnek, fiatalabbnak, duzzadtnak, piszkosnak vagy grimaszolónak tűntek, és a rokonait sem ismerte fel.
2024-ben a Lancet egy 58 éves férfiról számolt be, aki élőben megnyúlt, mélyen barázdált arcokat látott, a fényképeken viszont mindenki normálisnak tűnt neki.
Démonok világában ébredt
A férfi Victor Sharrah, a tennessee-i Clarksville-ben él. 2020 novemberében hirtelen megváltozott körülötte minden arc. Az emberek füle, orra és szája hátrafelé nyúlt, a homlokukat, az arcukat és az állukat mély barázdák szabdalták.
Az első gondolatom az volt, hogy démonok világában ébredtem
Egy látássérülteket tanító ismerőse vetette fel, mi lehet a baja. Az okot ma sem tudják biztosan. Négy hónappal a tünetek előtt szén-monoxid-mérgezést szenvedett, évekkel korábban pedig súlyos fejsérülést, amikor hanyatt esett, és a betonba verte a fejét.
Esetében az a legmeglepőbb, hogy a démonarcok csak élőben jelennek meg.
A kutatók ezt használták ki. Lefényképezték azt, aki éppen ott állt Sharrah előtt a szobában, majd a férfi utasításai szerint képszerkesztő programmal addig alakították a fotót, amíg az meg nem egyezett azzal, amit ő látott.

A tanulmány első szerzője Antônio Mello volt, Duchaine doktorandusza, aki mostani történetünk főszereplője, Karl esetének feldolgozásában is részt vett. Két évvel ezelőtt még képszerkesztővel dolgoztak, most már a ChatGPT-vel.
Sharrah azóta némi segítséget talált. A CNN beszámolója szerint egy bizonyos zöld árnyalatú fényben valósághűbbnek látja az arcokat, ezért zöld színezésű szemüveget kapott.
A kutatók szerint az AI-jal készült képek a betegeknek is segítenek, mert így az orvosuknak és a szeretteiknek is megmutathatják, milyennek látják az arcokat. A kutatók Karllal folytatják a munkát: azt akarják kideríteni, változik-e idővel az állapota, és ehhez továbbra is AI-eszközökkel készítenek képeket arról, amit lát.
Aki megírta Karl történetét, maga sem ismeri fel az arcokat
A macskaszemeket látó Karl történetéről a New Atlas tudományos hírportál is beszámolt. A cikk szerzője saját tapasztalatból a jelenség ellentétét ismeri:
ő maga is súlyos arcvaksággal él, nap mint nap gondot okoz neki, hogy felismerje az arcokat.