A teste árán épült fel a cége – egy indiai AI-mérnök tragédiája

Egy 24 éves fiatal története mutatja meg, mi történik, amikor India az AI-forradalommal találkozik.

India a világ egyik legellentmondásosabb országa. Vidéken emberek millióinak nincs vécéje, s ezért a nyílt téren szükségüket végző nők kétszer akkora eséllyel válnak szexuális erőszak áldozatává, mint azok, akiknek van otthon mellékhelyiségük, s ugyanakkor ez az ország adja a világ mesterséges intelligencia-iparának egyik motorját: a Bengaluru-i toronyházakban dolgozó, világszínvonalú mérnökök hadát.

India gazdasági növekedése a legkiszolgáltatottabbak testéből, idejéből és egészségéből termel ki értéket – legyen szó a szabad ég alatt élő vidéki asszonyokról, vagy a fényes irodatornyokban napi 15 órákat robotoló, jól fizetett mérnökökről. Ők az AI munkahelyek legnagyobb nyertesei, és egyben legkiszolgáltatottabb áldozatai is.

Nikhil Somwanshi halála

Tavaly egy meleg májusi éjszakán Nikhil Somwanshi, 24 éves gépi tanulási mérnök (AI-rendszereket betanító mérnök) WhatsApp-üzenetet küldött a szobatársának: mondja meg a családjának, hogy

ami történni fog, az baleset volt.

Az üzenet kétségbeesett keresést indított el Bengaluru délkeleti részén, a 13 milliós városban, amit „India Szilícium-völgyeként” emlegetnek.

Somwanshi egy kis nyugat-indiai falu sztárdiákja volt. Kilenc hónappal korábban elnyerte álomállását a Krutrimnál – ez Bhavish Aggarwal (az indiai fuvarmegosztó és elektromosrobogó-gyártó Ola alapítója) egymilliárd dolláros értékű mesterséges intelligencia-startupja, amit sokan „India ChatGPT-válaszaként” emlegetnek.

A falut fellobogózták a hírre, amikor kiderült, hogy elnyerte az állást. Első fizetéséből hazaküldött pénzéből a szülei kis templomot építtettek a földjükön, hálából fiuk szerencséjéért. Havi 3,7 millió rúpiás (kb. 41 000 dolláros) fizetése majdnem tízszerese volt annak, amit a család gazdálkodással keresett.

De valami elromlott az iparágban, amibe Somwanshi belépett.

Unokatestvére, Sachin szerint az állás elnyerése után hamarosan napi 15 órát dolgozott. Elmondta a családjának, hogy kétli, hazaér-e Diwalira, az egyik legfontosabb indiai családi ünnepre. Az állás – Sachin szavaival –

megtörte a lelkét.

Azon az éjszakán, amikor elküldte a WhatsApp-üzenetet, a biztonsági kamerák szerint fel-alá járkált a lakóparkjában, majd egy közeli tóhoz indult, ahol a rendőrség később megtalálta a holttestét.

Gyerekkori barátja felidézte, hogy két hónappal a halála előtt Somwanshi megosztotta vele problémáit: több kollégáját kirúgták vagy áthelyezték, ami súlyként nehezedett rá. Magányosnak érezte magát Bengaluruban, 1100 kilométerre otthonától, ahol nem beszélték az anyanyelvét, a marathit. Fontolgatta, hogy visszaköltözik – de attól tartott, csalódást okozna a falujának.

Az apja szerint fia nem mutatta, mekkora stressz alatt áll. „Valószínűleg nem akarta, hogy aggódjunk” – mondta az apa. „Hazahoztuk volna magunkkal. A pénz nem minden.”

A cég körülbelül 1,8 millió rúpia (kb. 20 500 dollár) kártérítést ajánlott fel a családnak – az elhunyt éves fizetésének felét –, amit a szülők elfogadtak.

Nem egyedi eset

A Rest of World elemzése szerint 2017 és 2025 között 227 bejelentett öngyilkossági esetet azonosítottak indiai tech-dolgozók körében. Az esetek között volt egy 48 éves chennai-i szoftvercég vezető beosztású munkatársa, aki a munkahelyi épületéből ugrott le – a rendőrség szerint munkahelyi nyomás miatt –, egy 36 éves pune-i IT-dolgozó, aki egy folyómederbe vetette magát, főnöke zaklatása miatt, és egy 38 éves szoftvermérnök, aki áramütéssel vetett véget életének, miután munkahelyi nyomás okozta depresszióról számolt be.

India régen küzd az öngyilkossággal – 2022-ben, a legfrissebb hivatalos adatok szerint az ország minden idők legmagasabb, 100 ezer lakosra vetített 12,4-es rátáját regisztrálta (a globális átlag 9,2). Sanjeev Jain, a Bengaluru-i Országos Mentális Egészségügyi és Idegtudományi Intézet (NIMHANS) pszichiátria-professzora szerint az öngyilkosságot hagyományosan a szélsőséges szegénységhez kötötték Indiában, ám a jelenség immár a magasabb státuszú, „bizonytalan állásúnak érzett” szakmai osztályokra is kiterjed – különösen a szegényebb hátterű, fehérgalléros dolgozók körében, akik az állásukra támaszkodva próbálnak társadalmilag felemelkedni.

AI munkahelyek: leépít és felfal

Az elmúlt évben az iparág vezető cégei tömegesen hivatkoztak AI-alapú átszervezésre elbocsátásaik indoklásaként. A Tata Consultancy Services (TCS) – India legnagyobb, magánszektorbeli munkáltatója, az ország egyik vezető IT-outsourcing óriása – tavaly ősszel közel 20 000 állást szüntetett meg minden idők legnagyobb leépítéseként, kifejezetten AI-alapú átalakításra hivatkozva. Több más outsourcing-cég is követte a példát. Különböző startupok, köztük az említett Krutrim is, összesen 6000-nél több dolgozót bocsátottak el 2025-ben, szintén AI-hivatkozással.

A helyükön maradó munkatársakra ez dupla terhet ró: egyrészt meg kell birkózniuk a hiányzó kollégák munkájával, és másrészt attól tarthatnak, hogy őket is lecserélik. Egy 22 éves, dél-indiai AI-startupnál dolgozó adatelemző elmondta a Rest of World-nek, hogy amerikai székhelyű cége

már most is azokat az AI-eszközöket használja, amikről ő úgy gondolja, egy nap majd kiváltják őt.

Most még azért van rá szükség, mondja, mert az AI gyakran hibázik. Szerinte két-három éven belül veszélybe kerül az állása. Addig napi 12 óránál is többet dolgozik, mert akik fizetetlen túlórákra panaszkodnak, azt a választ kapják, hogy felmondhatnak.

VJK Nair, Bengaluru vezető tech-szakszervezetének szervezője szerint „(a techcégek) fenn akarják tartani a profitrátájukat, miközben ilyen sok embert bocsátanak el. A megmaradó dolgozókra hatalmas mentális nyomást gyakorolnak, hogy folyamatosan újítsanak. Szerinte a dolgozók „csapdába esve érzik magukat”.

Vezetői cinizmus

Miközben a dolgozók kiégnek, egyes tech-vezetők nyíltan a törvényes 48 órás heti munkaidő maximum másfél-kétszeresét szorgalmazzák. Az említett dollármilliárdos Bhavish Aggarwal a work-life balance fogalmát „nyugati kulturális importként” utasította el, és

70 órás munkahetet szorgalmaz, mondván, „erősen hiszek abban, hogy egy generációnak áldozatot kell hoznia, hogy felépíthessük a világ első számú országát”.

Narayana Murthy, az Infosys (India egyik legrégebbi és legnagyobb IT-cége) milliárdos társalapítója szintén 70 órás munkahetet szorgalmazott, míg SN Subrahmanyan, a multinacionális L&T (Larsen & Toubro) – egy nagy indiai mérnöki-építőipari konglomerátum – elnöke egyenesen 90 órás munkahetet tart szükségesnek.

A Krutrimet indiai lap is „mérgezőnek, fenntarthatatlannak és mentálisan felőrlőnek” nevezte „munkakultúrája” miatt. Az Ola Electric (Aggarwal másik startupja) egyik 38 éves mérnöke tavaly 28 oldalas búcsúlevélben feletteseit vádolta zaklatással és a fizetése visszatartásával, majd mérget ivott és meghalt. Családja rendőrségi feljelentést tett Aggarwal és egy másik vezető ellen; a nyomozás folyamatban van. Az Ola közleményben fejezte ki „mély megrendülését”.

Az elhallgattatás mechanizmusa

India tech-szakszervezetei mindössze 30 000 tagot számlálnak – az 5 milliós IT-szektor kevesebb mint 1%-át. Christy Hoffman, a UNI Global Union (az egyik legnagyobb nemzetközi szolgáltatói szakszervezeti szövetség) főtitkára szerint az indiai IT-cégek gyakran feketelistára teszik a felszólaló dolgozókat:

Az emberek rettegnek megkérdőjelezni a munkáltatójukat, mert nemcsak onnan rúgják ki őket, hanem soha többé nem kapnak állást az IT-szektorban.

Indiai szakszervezeti források szerint a cégek gyakran vállalati biztosításon keresztül kompenzálják az öngyilkosságot elkövetett dolgozók családjait – a családok vonakodnak nyilvánosan megszólalni, mert félnek, hogy elveszítik a kompenzációt, vagy rágalmazásért perlik be őket. A tech-dolgozók jellemzően titoktartási és rossz hírbe hozást tiltó szerződést írnak alá munkáltatójukkal. „Szinte senki nem vonja felelősségre a cégeket” – mondta Suman Dasmahapatra, bengalurui szakszervezeti vezető.

India Munkaügyi Minisztériuma nem válaszolt a Rest of World megkereséseire. A Nasscom (az indiai szoftver- és szolgáltatóipari cégek fő érdekképviseleti szervezete) nem reagált a dolgozói bánásmódra vonatkozó kérdésekre, csak annyit közölt írásban, hogy az AI „alapvetően átalakítja a munka szerkezetét”, de a jelenlegi zavart szerintük inkább „munkakörök összébb húzásaként és újragondolásaként”, mintsem tömeges munkahely-megszűnésként kell értelmezni – az alacsony komplexitású, rutinfeladatok (kódolás, tesztelés, dokumentáció, ügyfélszolgálat) automatizálódnak, miközben a felvételi gyakorlat a „szelektívebb, képességalapú” irányba mozdul.

Az AI munkahelyek ígérete és a valóság közötti szakadékot Somwanshi unokatestvére így fogalmazza meg: az IT-szektor évtizedeken át segített az olyan embereknek, mint Somwanshi, hogy feljebb juthassanak a társadalmi ranglétrán, „de mit mond el a tech-iparágról, ha legtehetségesebb dolgozói is öngyilkosok lesznek?”

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja a mobilról is elérhető 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot, akut veszély esetén pedig a 112-t. Bővebb információért keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!