Maximális kontroll, nulla elutasítás — így nevel munkaképtelenné az AI-barátnő
A legifjabb munkavállalók 93%-a „ghostolta” már a munkaadóját – vagyis csöndben, szó nélkül elmaradt az állásinterjúról. Egy brit felmérés szerint 87%-uk végigcsinálta az interjút, megkapta az állást, aláírta a szerződést – és az első munkanapján sem jelent meg.
Pedig a Z generáció (1997–2012 születettek) stratégiailag randizott – azaz náluk magasabb státuszú, sikeresebb emberekkel találkozott, hogy feljebb kapaszkodhasson a társadalmi ranglétrán. Az Alfa generáció (2013-tól napjainkig születettek) viszont mintha úgy döntött volna, hogy
ez az egész túl sok erőfeszítést igényel.
Lecserélik az első randik kínos csendjeit, találgatásait egy mesterséges intelligencia által vezérelt barátnőre, aki soha nem mondja le a programot, egyszer sem veszekszik, és mindig rögtön válaszol nekik.
Szakértők szerint ez a mentalitás, amivel kilépnek a társasági kényszerek közül, hosszú távú következményekkel jár majd,
a kedves fiúkból olyan dolgozó férfiak lesznek, akik nem tudják, hogyan viseljék a visszautasítást.
A Male Allies UK kutatása kimutatta, hogy a 12 és 16 év közötti fiúk 20%-a tud olyan társáról, aki AI-chatbottal „randizik”, 85%-uk beszélt már ilyennel, s több mint negyedük jobban szereti a bottól kapott figyelmet és kapcsolatot. Meghökkentő, hogy a megkérdezettek 58%-a mondta azt, hogy a mesterséges intelligenciával való kapcsolat könnyebb, mert „ők irányíthatják a beszélgetést”.
Amire csak valódi kapcsolat tanít meg
Ahogy egy professzor a Fortune magazinnak elmondta, a fiúk kívánsága: „maximális kontroll, nulla elutasítás”. És ez nemcsak a szerelmi életüket, hanem a jövőbeli karrierjüket is átalakíthatja.
A kutatók figyelmeztetnek, hogy a valódi kapcsolatokból való kilépés olyan generációt eredményezhet, amelyik a munkaerőpiacra kerüléskor képtelen lesz reálisan felmérni egy munkahelyi helyzetet, kollégájával kapcsolatot építeni egy reggeli kávé mellett, vagy megbirkózni azzal az egyetlen dologgal, amire az AI soha nem tudja felkészíteni őket: a visszautasítással.
Pierluigi Casale professzor, az OPIT mesterséges intelligencia részlegének vezetője:
„A valódi kapcsolatok megtanítanak a tárgyalásra, az empátiára, az elutasításra, a kompromisszumkötésre és a társas magabiztosságra. A mesterséges intelligencia által nyújtott barátság csak utánozhatja az intimitást, miközben kisimítja az összes nehézséget.”
A kényelem ára az, hogy elmaradnak azok a rutinok, amelyek éppen úgy szükségesek egy kapcsolatban, mint egy munkahelyen: állásinterjú sikeres lebonyolítása, előadás a kollégák előtt, vagy akár csak az ellentétes vélemények kezelése az irodában. És ezek már most is hiányoznak a fiatalabb generációkból, akik okostelefonnal a kezükben nőttek fel.
A Fortune beszámolt arról, hogy rekordarányban bocsátják el a Z generációs végzetteket – leggyakrabban a szociális készségek hiánya miatt; a munkatársakkal való kapcsolatfelvétel nehézségei hátráltatják a fiatal munkavállalókat a karrierjükben; egyes munkaadók kénytelenek megkövetelni az újonnan felvett fiatal alkalmazottaiktól, hogy alapvető soft skill (kapcsolati készségek) képzésen vegyenek részt, beleértve azt is, hogy egyáltalán miként kell megszólalni a megbeszéléseken.
Felmérni, mi zajlik egy helyiségben, társaságban a testbeszédet, hangsúlyt, mimikát észrevenni, bizalmat kiépíteni a munkahelyi ebédlőben vagy konferenciavacsorán – ezek olyasmik, amelyeket gyakorlással fejleszthetünk, a gyakorláshoz pedig valódi emberekre van szükség – hangsúlyozza Alessia Paccagnini, az UCD docense.
Raoul V. Kübler, az ESSEC Business School professzora nyersebben fogalmaz: a mesterséges intelligenciával randevúzó fiúk „tudattalanul arra képzik magukat, hogy olyan kapcsolatokra számítsanak, amelyek soha nem taszítanak el maguktól, egyáltalán nem igényelnek gondoskodást, és sosem követelnek valódi kompromisszumot. Pedig pontosan ezek a készségek határozzák meg a sikert a karrierben, a barátságokban és az életben.” És ami a legfontosabb, teszi hozzá, „ez a változás olyan fokozatosan történik, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem veszi észre”.
Van legalább egy előnye is a dolognak: ők valószínűleg magabiztosan boldogulnak majd az AI-eszközökkel – és az AI-jal való kommunikáció és interakció ismerete „valódi előnyt” adhat nekik. „Ebből a szempontból nézve az AI-jal randizás karrierfelkészítés is lehet” – teszi hozzá Kübler.
Magyarország ebből a szempontból sem kivétel
Az ELTE Etológia Tanszékének Alfa Generáció Laborja – amely a világon az elsők között kezdte vizsgálni a 2010 után születetteket – többéves, tudományos folyóiratokban publikált kutatásokban mutatta ki: a korai és intenzív mobileszköz-használat mérhető nyomot hagy a gyerekek társas és kognitív fejlődésén. A mobilozó óvodásoknál szignifikánsan gyengébb a szülő-gyerek kapcsolat minősége, a sokat kütyüző gyerekekben nehezebben alakul ki a mások nézőpontjának megértése. A figyelemzavar és a fokozottabb mobilhasználat egymást erősítik – ördögi körként.
Tari Annamária, pszichoterapeuta Üresre töltve című könyvében pontosan erről a folyamatról ír: az AI-chatbotok olyan érzelmi tereket foglalnak el, amelyek korábban emberi kapcsolatokhoz tartoztak – és ezt épp a legsérülékenyebb korosztálynál teszik.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2024 őszi felmérése szerint a 13–16 éves magyar diákok háromnegyede kipróbált már valamilyen AI-t – és ez az arány egy év alatt már megduplázódott. Adataik sajnos csak az eszközhasználatot mérték, azok lelki hatásait nem. Hogy ki helyett használják a fiatalok az AI-t, a kutatás nem vetette fel.
| Mit mutatnak a kutatások |
|---|
| Magány Magyarországon — STADA Health Report 2024 A magyarok több mint fele magányosnak érzi magát — ez az egyik legmagasabb arány Európában. A legérintettebb korcsoport nem az idősek, hanem a 18–24 évesek. Minél fiatalabb valaki, annál magányosabb — és a közösségimédia-használat egyértelműen összefügg az egyedüllét érzésével. |
Az AI-barátnő valódi ára: kevesebb kapcsolat és leszűkült lehetőségek
A tinédzser fiúk azt gondolhatják, hogy egy mesterséges intelligencia által vezérelt barátnő megoldja az azonnali problémáikat – nincs kínos csevegés, nincs visszautasítás, nem kell szégyenkezniük. De annak van egy csendesen ható hosszú távú ára is: a kevesebb valódi kapcsolattal nemcsak a kellemetlenség elől menekülnek, hanem lemondanak arról is, hogy eljussanak a megfelelő emberekhez.
Végső soron a fiatalok kettős csapással szembesülhetnek: nemcsak társadalmilag berozsdásodottnak érzik majd magukat, hanem kevesebb olyan embert is ismernek majd, kik ajtókat nyithatnak nekik, ajánlhatják őket pozíciókra, vagy a megfelelő pillanatban a megfelelő szobában elsuttoghatják a nevüket.
Számos vezérigazgató nyilatkozta a Fortune-nek, hogy a korai karrierjük során kötött barátságok létfontosságúak voltak a fejlődésükhöz, különösen azoknak, akiknek nem volt pénzük vagy családi kapcsolataik.
Sam Budd, aki a Diary of a CEO nevű podcast alapítójával, Steven Bartlett-tel dolgozott együtt pályája elején – leírja, hogyan tudott kitörni a szegénység és a heroinfüggő apa árnyékából pontosan a szüntelen kapcsolatépítés révén: mindig ott volt, ahol kellett, segítséget kért, és olyan emberekből épített ki kapcsolati hálózatot, akik azt akarták, hogy ő is boldoguljon.
A Kurt Geiger vezérigazgatója, Neil Clifford elmondja, hogy a vécétakarítástól a Steve Madden tulajdonában lévő, több százmillió dolláros kiegészítőmárka vezetéséig úgy jutott el, hogy munkája során összebarátkozott főnökeivel.
Nem elég a tehetség, közelség is kell. Ismertség. Az, hogy emlékezzenek rád. Ajánlás.
Paccagnini szerint a most zajló változás egy egész generáció pályájára hatással van. Hosszú távú következményekkel járhat nemcsak a magánéletükre, hanem az együttműködési, vezetési és az olyan emberi hálózatok kiépítésére való képességükre nézve is, amelyektől a karrierjük függ.
Mert amikor eljön az ideje, hogy utódot, partnert válasszon, vagy kit vegyen a szárnyai alá, egyetlen főnöke sem fogja megkérdezni, hogy mit gondol róla a mesterséges intelligencia által vezérelt barátnője.