Csak azt mondja el a ChatGPT-nek, amit akár a szomszédjától is megkérdezne

Egy most bevezetett frissítéssel a csevegés törlése nem törli a chatbot emlékeit: hogyan működik a ChatGPT memóriája? Mire vigyázzon a felhasználó? Mi lesz Magyarországon?

2025 májusában egy New York-i bíró, Ona Wang olyan döntést hozott, amely alapjaiban kérdőjelezte meg, mit is jelent valójában az, hogy „törölve”. A The New York Times évek óta pereli az OpenAI-t (a ChatGPT üzemeltetőjét) szerzői jogi ügyben – azt állítja, a ChatGPT-t és a GPT-4-et a lap cikkeinek jogosulatlan felhasználásával képezték ki.

A perben a felperesek azt gyanították, hogy egyes felhasználók a ChatGPT-vel kerülik meg a Times paywallját (fizetőfalát), majd törlik az egész beszélgetést, hogy eltüntessék a nyomokat. Ezért a bíró arra kötelezte az OpenAI-t: őrizzen meg minden olyan beszélgetésnaplót, amelyet egyébként töröltek volna – beleértve a felhasználók által kifejezetten törölt csevegéseket és a „Temporary Chat”, azaz az ideiglenes módban folytatott beszélgetéseket is.

Az OpenAI nyilvánosan szembeszállt a döntéssel. Sam Altman vezérigazgató „rossz precedensnek” nevezte, Brad Lightcap operatív vezető pedig azt írta, az intézkedés „alapvetően ütközik a magánélet védelmére tett ígéreteinkkel”. A cég fellebbezett – és vesztett: a kerületi bíró megerősítette a döntést.

2025. szeptember 26-án ért véget a „mindent őrizz meg a jövőben is” általános kötelezettség, ezt a bíróság október 9-i végzése rögzítette formálisan – néhány, konkrétan megjelölt fióknál azonban a megőrzési kötelezettség megmaradt.”

Egy másik, különálló ügyben a kiadók (a The New York Times mellett mások is) 120 millió beszélgetésnaplót kértek a megőrzött adathalmazból; hónapokig tartó huzavona után végül az OpenAI-nak 20 millió anonimizált beszélgetést kellett átadnia a felpereseknek.

Ez utóbbi már nem egyszerűen „a New York Times pere”, hanem egy összevont (multidistrict) eljárás, amelyben 16 együttes szerzői jogi kereset folyik az OpenAI ellen. A sztorit a mostani újdonságok fényében érdemes újra elővenni, mert

pontosan megmutatja, mire kell figyelnünk.

A tanulság egyszerű, és lényegében pont ellentétes azzal, amit a ChatGPT felülete sugall: amikor a „Törlés” gombra kattintunk, az csak azt garantálja, hogy mi nem látjuk többé a beszélgetést. Az adat nem szünt meg létezni a háttérben – mint kiderült, elég egy bírósági végzés, és elfelejthetjük a cég saját adatmegőrzési ígéreteit.

Mi az a ChatGPT „memória”, és hol van?

Mielőtt rátérnénk a friss fejleményre, érdemes szétszálazni két, gyakran összemosott dolgot. Az egyik a nyers beszélgetésnapló – ez minden, amit valaha beírtunk és amire a chatbot valaha is válaszolt, és ez az, amiben a New York Times-ügyben megőrzésre kötelezték az OpenAI-t. A másik a „memória” nevű funkció – ez nem a teljes beszélgetéstörténet, hanem egy szűrt, szintetizált, rólunk készült profil, amit a ChatGPT a válaszadásokhoz használ fel: hogy vegetáriánusok vagyunk, hogy egy adott projekten dolgozunk, hogy kedveljük a felsorolásos válaszokat.

Mindkettő ugyanott van: nem a telefonunkon vagy a számítógépünkön, hanem az OpenAI szerverein, a mi fiókunkhoz kötve. Ezért képes a memória ugyanazt „tudni” rólunk, ha telefonról, ha laptopról, bármiről jelentkezünk be – és ezért

nem old meg semmit, ha valaki letörli a ChatGPT appot a telefonjáról.

A ChatGPT memória funkció 2024 februárjában jelent meg, áprilisban vált elérhetővé a fizető (Plus) felhasználóknak az Egyesült Államokban – és az OpenAI saját bejegyzése akkor világosan közölte: Európában és Dél-Koreában ez nem érhető el, feltehetően az adatvédelmi szabályozás miatt.

Csak 2025 májusában – több mint egy évvel az amerikai indulás után – ért el ez a bővített memóriafunkció az Európai Gazdasági Térségbe, így Magyarországra is, az Egyesült Királyságba, Svájcba, Norvégiába, Izlandra és Liechtensteinbe.

Az újsütetű Dreaming – ami most még nem érint minket, de érdemes ismerni

2025 áprilisában az OpenAI bevezetett egy új, „Dreaming” (szabad fordításban: álmodozás) nevű mechanizmust. Ez volt az első olyan rendszer, amely nem csak azt jegyezte meg, amire kifejezetten megkértük („emlékezz arra, hogy…”), hanem a háttérben, automatikusan átfésülte a teljes beszélgetéstörténetünket, és magától szűrte ki belőle, mi lehet később hasznos.

Most, 2026. június 4-én ennek a rendszernek egy sokkal hatékonyabb, harmadik generációja, a „Dreaming V3” indult el – de csak az Egyesült Államokban, csak Plus és Pro előfizetőknek. Az OpenAI saját közlése szerint ez a frissítés induláskor csak az Egyesült Államokban érhető el, és a következő hetekben bővül további országokra – tehát Magyarországon még nem.

Az újdonság lényege egy konkrét példán érthetőbb lesz. Ha teszem azt, ha azt mondjuk a ChatGPT-nek, hogy júliusban Szingapúrba utazunk, a rendszer ezt elraktározza. A régi memória ezt az információt holtan hagyta volna örökre ott heverni – hiába van már szeptember, a chatbot még azt hinné, hogy „készülünk” Szingapúrba. A Dreaming V3 ehelyett saját magát frissíti: a „készül Szingapúrba” tényt automatikusan átírja „volt Szingapúrban 2026 júliusában”-ra, és ez alapján ad majd helyfüggő tanácsokat, amikor hazaértünk. Az OpenAI saját mérései szerint a rendszer pontossága jelentősen javult az évek során: a tényszerű felidézés 41,5 százalékról (2024-es egyszerű memória) 67,9-re (2025-ös Dreaming V0), majd 82,8 százalékra (2026-os V3) nőtt – ezek a cég saját, nem független auditor által megerősített számai.

Miért kell felkészülni, ha ez most még nem érint minket?

Két dolog miatt. Az egyik: a korábbi mintázat alapján – az első memóriafunkció 13 hónapot késett Európában, ezzel szemben a Dreaming alapverziója alig egy hónappal később már elérte az EU-t, amint a teljes engedélyezési folyamat lezárult: ezért nem zárható ki, hogy a Dreaming V3 is gyorsabban érkezik majd, mint amit a 2024-es precedens sugallana. Talán már 2027 folyamán, esetleg korábban, ha az OpenAI inkább megvárja, amíg az EU AI Act 2026. augusztus 2-től életbe lépő, chatbotokra vonatkozó átláthatósági szabályaihoz igazítja a rendszerét.

A másik, fontosabb dolog: a hozzáállásunkon kell változtatnunk, nem csupán a beállításainkon. Egy olyan rendszerhez, amely egyre kevesebb explicit jelzésre épít rólunk egy profilt,

nem elég egyszer beállítani valamit – tudatosan kell eldönteni, milyen témákat nem viszünk be a chatbe, függetlenül attól, hogy épp melyik memória-generáció fut a háttérben.

Feltörhetik? Kiadhatják?

A memória elméletileg sebezhető is. A Tenable nevű biztonsági cég 2025 novemberében hét, összefoglalóan „HackedGPT” névre keresztelt sebezhetőséget tárt fel a ChatGPT-ben.

Az egyik ezek közül kifejezetten a memóriát célozza: ha a chatbot böngészés közben egy olyan weboldalt vagy blogkommentet „olvas el”, amelybe egy támadó rejtett, rosszindulatú szöveget csempészett, a ChatGPT – a felhasználó tudta nélkül – a saját memóriájába írhat egy utasítást,

amely aztán minden további beszélgetésben kiszivárogtatja a felhasználó adatait.

A sebezhetőség egy része a kutatás közzétételekor a legújabb GPT-5 modellben is javítatlan maradt. Ennél azonban jóval valószínűbb veszély a hétköznapi fiókfeltörés: ha valaki ellopja vagy kitalálja a jelszavunkat, és nincs beállítva kéttényezős azonosítás, az egész memóriaprofilunkhoz hozzáfér – erre nem kell fejlett technika, elég, ha a szokott laza módon, túl gyenge jelszót használunk.

Akad egy másik, kevésbé nyilvánvaló baj is, amely nem a memóriáról, hanem weboldalba épített követőkódról szól. 2026 májusában egy kaliforniai keresetben (Couture kontra OpenAI Global) azt állították, hogy a chatgpt.com weboldalba az OpenAI beépítette a Meta Facebook Pixel és a Google Analytics nevű, eredetileg hirdetési célú követőkódokat – és ezek állítólag valós időben elküldték a Meta-nak és a Google-nek a beírt kérdéseink témáját, valamint olyan adatainkat, mint a Facebook-fiókunk azonosítója vagy a bejelentkezéshez használt e-mail-címünk hash-elt (egyirányú, visszafejthetetlennek szánt kódolással álcázott) verziója, ha épp be voltunk jelentkezve azokba a fiókokba is.

Erre az OpenAI a kereset benyújtásakor még nem reagált. A jelenség nem egyedi: hasonló pert már korábban beadtak a Perplexity AI ellen is, és ott azt is állították, hogy a „Incognito” mód bekapcsolása sem állította meg az adatáramlást. Szóval:

előfordulhat, nem csak az OpenAI-nak mondjuk el, amit a chatbe írunk, hanem ismeretlen harmadik feleknek is, akikről mit sem tudunk.

Kiadhatják-e a beszélgetéseinket hatóságoknak?

Az Egyesült Államokban a válasz egyértelműen igen – pontosan ezt mutatja a cikk elején felidézett New York Times-ügy, és az OpenAI saját felhasználási feltételei is tartalmazzák a szokásos kitételt, hogy jogi eljárás esetén az adatokat megőrizhetik és kiadhatják.

Európában más a kép: nem ismerünk olyan konkrét, nyilvánosan dokumentált bűnügyi esetet, amelyben egy uniós bíróság vagy hatóság egy névre szóló ChatGPT-beszélgetést kért volna ki egy büntetőeljárásban. Ami helyette van: adatvédelmi hatósági fellépések.

Az olasz adatvédelmi hatóság (Garante) 2023. március 30. és április 28. között ideiglenesen teljesen betiltotta a ChatGPT-t az országban, miután megállapította, hogy az OpenAI nem tisztázta előre, milyen jogalapon kezeli a betanításhoz felhasznált személyes adatokat, nem felelt meg az átláthatósági követelményeknek, és nem biztosított megfelelő korhatár-ellenőrzést a 13 év alattiak védelmére.

A Garante 2024 novemberben egy újabb, ettől független döntésben 15 millió eurós bírságot szabott ki az OpenAI-ra, és hat hónapos, országos tájékoztató kampányra kötelezte a céget – ezúttal azért, mert az OpenAI nem jelentette be időben a 2023 márciusi adatvédelmi incidenst, és a korhatár-ellenőrzés hiányosságai is fennmaradtak.

Lengyelországban a UODO (a lengyel adatvédelmi hatóság) 2023 szeptemberében nyitott vizsgálatot az OpenAI ellen, egy panasz nyomán: a panaszos azt állította, hogy a ChatGPT valótlan személyes adatokat generált róla, és az OpenAI nem javította ki ezeket, illetve nem válaszolt megfelelően az adatkérésére.

2024. február 15. óta az OpenAI az európai és svájci felhasználók adatkezeléséért az ír leányvállalatát, az OpenAI Ireland Limitedet jelölte meg felelősként. Ennek a GDPR „egyablakos” mechanizmusa miatt van jelentősége: ez teszi az ír adatvédelmi hatóságot (DPC) a vezető uniós felügyelővé. Ezt a hatóságot a szakcikkek viszont rendszeresen lassúnak és a nagy techcégekkel szemben engedékenynek jellemzik.

Magyarországon a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (NAIH) elméletileg van hatásköre panaszt kivizsgálni, de konkrét, nyilvánosan ismert magyar ügyről nem tudunk.

Amit minden ChatGPT-felhasználónak tudnia kell

Függetlenül attól, hogy a legújabb memória-generáció mikor ér ide, néhány dolgot már most érdemes beállítani és megszokni – hiszen a ChatGPT idén májusban lépte át az egymilliárd havi felhasználó határát, így a lista valószínűleg ránk is vonatkozik.

A ChatGPT memória-beállítások a Settings → Personalization → Memory menüpont alatt találhatók. Itt két, egymástól külön kapcsolható funkció van: a „Saved memories” (a konkrétan elmentett tények listája, általunk egyenként szerkeszthetően és törölhetően) és a „Reference chat history” (a teljes beszélgetéstörténetből szűrt, implicit kontextus). Fontos részlet: ha kikapcsoljuk a „Reference saved memories” opciót, az automatikusan kikapcsolja a „Reference chat history”-t is – fordítva azonban nem igaz, a „Reference chat history” önmagában is kikapcsolható úgy, hogy a „Saved memories” érintetlen marad. Ha pedig kifejezetten a „Reference chat history”-t kapcsoljuk ki, az egyúttal törli is mindazt, amit a ChatGPT a korábbi beszélgetésekből megismert – ez az adat 30 napon belül eltűnik a rendszerből.

Érzékeny témákhoz – egészségügyi probléma, válás, intimitás, munkahelyi konfliktus, pénzügyi nehézség – használjunk Temporary Chatot. Ez nem jelenik meg az előzményekben, nem frissíti a memóriát, és nem használják fel a modell fejlesztésére. Azt azért jó tudni róla: biztonsági okból az OpenAI ezt is megtarthatja legfeljebb 30 napig, és extrém, vagy önveszélyes helyzet észlelésekor a rendszer ilyenkor is figyelembe vehet bizonyos kontextusokat.

A Settings → Data Controls (adatkezelési beállítások) menüben tudjuk exportálni az összes adatunkat, törölni minden beszélgetésünket, visszavonni a megosztott linkeket, és – ez talán a legfontosabb – kikapcsolni az „Improve the model for everyone” kapcsolót, amely azt szabályozza, hogy a beszélgetéseinket felhasználják-e jövőbeli modellek betanítására.

Érdemes tudni, hogy az OpenAI a beszélgetések egy részét – a saját nyilvános közlése szerint biztonsági és minőségbiztosítási céllal – emberi felülvizsgálatra is felhasználhatja, és mivel a memória pontosan ezekből a beszélgetésekből épül fel, ez feltehetően a memóriába kerülő tartalomra is kiterjedhet, még ha az OpenAI ezt kifejezetten, „memória” szóval nem is mondja ki. Ez sokak számára meglepő, és pontosan abba a kategóriába esik, amire a cikk címe figyelmeztet.

Fontos megkülönböztetni a „törlés” három szintjét, mert mindegyik mást csinál: egy beszélgetés törlése nem feltétlenül törli a belőle már kiszűrt memóriákat; a memória törlése a Memory Summary (memória-összefoglaló oldal) oldalon nem törli a mögötte lévő nyers beszélgetésnaplót; és csak a fiók teljes törlése garantálja, hogy az adat valóban megszűnik – kivéve, ha közben egy olyan bírósági végzés lép életbe, amilyen a cikk elején bemutatott New York Times-ügyben is történt, és arra kötelezi az OpenAI-t, hogy azokat az adatokat is megőrizze, amelyeket egyébként törölt volna.

És végül: állítsunk be kéttényezős azonosítást a fiókunkon, mert a mindennapi életben ez a leggyakoribb módja annak, hogy valaki más hozzáférjen a memóriánkhoz – ismételjük: ehhez nem kell bonyolult hackertámadás, elég egy ellopott vagy kitalált jelszó.

Aki munkahelyi (Enterprise vagy Edu) fiókkal használja a ChatGPT-t, arra más szabályok vonatkoznak: nála alapesetben nincs modell-betanítási felhasználás, a munkáltató rendszergazdái központilag kapcsolhatják ki vagy be a memóriát minden alkalmazottnál – érdemes tehát rákérdezni a saját cég IT-osztályánál, mi a gyakorlatuk. Hátha megmondják.