Hogyan alakítják át a mesterséges intelligencia által vezérelt drónok a háborút?
A mai csatatereken már nem a tankok és a vadászgépek dominálnak. Hogyan irányítja az AI a drónháborút távoli emberi operátorok mellett és helyett?
Három napja egy repülőtéri buszsofőr egyetlen rúgással hatástalanított egy robbanóanyaggal felszerelt drónt, amely a Lipcse/Halle repülőtéren, egy ukrán teherszállító gép közelében bukkant fel – a hír azóta bejárta a sajtót. Ez a drón minden jel szerint hagyományos, „buta” eszköz volt: távirányítással működött, és csak erre a célra készítették fel. Miközben Európa lerúgható dróntól rémül meg, a drónháborúk élvonalában már egészen más versenyfutás zajlik, amiről korábban részletesen írtunk. Ennek a legutóbbi napokban két új fejezete is nyílt.
Augusztus 6-án az amerikai Shield AI és Tajvan állami fejlesztő intézete, az NCSIST közölte, hogy sikeresen bemutattak egy teljesen autonóm, három drónból álló közös keresőküldetést. A Hivemind nevű szoftver önállóan indította el, koordinálta a missziót – mindegyik gép saját területet kapott, az egyik önállóan kerülte ki a részleges repülési tilalmi zónát –, majd emberi beavatkozás nélkül le is szállította a három Mighty Hornet III drónt.
Tízmillió drónt lehet gyártani, de tízmillió drónpilótát nem lehet kiképezni
– fogalmazott Brandon Tseng, a Shield AI elnöke a bejelentéskor. Ez hajtja az iparágat: már rég nem a hardver a szűk keresztmetszet, hanem az ember.
Ezzel párhuzamosan Oroszország sem tétlenkedik: júliusban a kazanyi Drone Expo–2026 kiállításon a Rosztyec állami fegyvergyártó konszern KRET nevű leányvállalata mutatta be új Saturn drónsorozatát, amely számítógépes látáson alapuló, önálló célfelismerésre és nyomkövetésre képes AI-rendszerrel van felszerelve.
A Dronax cég Black Kite nevű drónjai pedig a gyártó közlése szerint akkor is képesek célba érni, ha teljesen elvesztik a kommunikációt, a telemetriát és a GPS-jelet is – ezekből több modell a cég állítása szerint már éles bevetésen vesz részt Oroszország ukrajnai hadműveleteiben.
Amikor a döntést már nem ember hozza
A legkeményebb állítás ebben a témában egy ukrán dróngyártótól érkezett. Alekszandr Kohanovszkij, az Aero Center vezérigazgatója idén júniusban egy londoni sajtóeseményen elmondta, hogy tíz mesterséges intelligenciával vezérelt kvadrokopter egy állítólagos, még két évvel korábbi teszten emberi beavatkozás nélkül, önállóan azonosított és támadott meg célpontokat Bahmut és Csasziv Jar térségében: a drónok 3–5 kilométert repültek önállóan, majd „Terminátor módba” kapcsolva, élő kép és kommunikáció nélkül kerestek célpontokat.
Csak elindítjuk, és tudjuk, hogy minden halott lesz
– szó szerint fordítva angolból, „We just launch it and we know everything will be dead” – szólott Kohanovszkij.
Elképzelhető, hogy a „mindenki” helyett használt „minden” nem fordítási pontatlanság: a vezérigazgató feltűnően tárgyiasító, dehumanizáló módon fogalmazott, mintha nem emberi célpontokról, hanem semleges tárgyakról beszélne – a nyelvi durvaság sokat elárul arról, hogyan gondolkodnak a katonai fejlesztők a saját rendszereikről.
Az állítást egyelőre semmilyen hivatalos szerv nem erősítette meg, az ukrán honvédelmi minisztérium nem kommentálta – szakértők szerint ez lehet az első nyilvánosan felvállalt eset, amikor egy AI-rendszer emberi jóváhagyás nélkül hozott végső támadási döntést élő célpontokról. Ha igaz, ez fordulópontot jelentene a drónháború történetében.
Kína: száz drónt egy kézben
2026 márciusában a kínai állami televízió, a CCTV News először mutatta be hosszasan a kínai hadsereghez köthető Atlas nevű drónrajrendszer működését. A rendszer Swarm-2 nevű indítójárműve 48 merevszárnyú drónt tud fellőni, három másodperces időközönként, egy parancsnoki jármű pedig egyidejűleg akár 96 drónt is irányíthat – vagyis egyetlen kezelő annyi drónt vezényel, mintha 96 sárkányt reptetne egyetlen zsinóron.
A bemutatón három, egymáshoz vizuálisan hasonló célpont közül a rendszer önállóan azonosította a céljárművet, majd pontos csapást mért rá.
Januárban egy másik kínai teszten egyetlen katona 200 drónt irányított egyszerre, amelyek önállóan osztották fel egymás között a felderítési, megtévesztési és csapásmérési feladatokat.
Májusban pedig kínai kutatók egy új algoritmust, a Heterogén Gráf Tér-Idő Következtetést (HG-STR) mutattak be, amely állításuk szerint akkor is képes bemérni a célpontokat, ha a kommunikáció megszakad – a fejlesztők szerint ez az első rendszer, amely szimulációban „100 százalékos találati arányt” ért el, bár ezt az adatot még a szakcikkek is óvatosan kezelik, mivel egy tökéletes szimulációs eredmény és a valódi csatatéri teljesítmény között jelentős lehet a különbség.
Amerika: robotpilóták millió dolláros versenye
Az Egyesült Államokban a hangsúly a nagy, önálló harci repülőgépeken van. A júliusi Farnborough repülőshow-n a Boeing bemutatta az MQ-28 Ghost Bat gépét, amely decemberben úgy lőtt le egy légi célpontot, hogy a célzási adatokat egy másik, emberi vezetésű repülőgép szolgáltatta.
Az Anduril és a General Atomics júniusban gyártási szerződést kapott az amerikai légierő Collaborative Combat Aircraft (együttműködő harci repülőgép) programjára, amelynek keretében 2030-ig több mint 150, hosszabb távon akár ezer önálló harci drónt akarnak hadrendbe állítani.
A Pentagon autonóm hadviselésért felelős irodájának költségvetése a jövő évi tervek szerint 226 millió dollárról 54 milliárd dollárra ugrik.
A vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, Dan Caine tábornok áprilisban egyértelműen fogalmazott: az autonóm rendszerek „kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen részévé” válnak mindannak, amit a haderő csinál.
Izrael: drónok elleni AI-fegyverkezés
Amíg Kína és az USA a támadó képességeket fejleszti, Izraelben az elmúlt hónapok legfontosabb fejlesztései a drónok elleni védekezésről szólnak. Az izraeli Axon Vision júliusban mutatta be ForceField nevű rendszerét, amely páncélozott járműveket és gyalogságot véd a hagyományos zavarással szemben érzéketlen, száloptikás FPV-drónoktól (FPV: first person view, azaz a kezelő videószemüvegben, a drón kamerájának képe alapján vezeti célba a gépet).
Az EDGE AI technológia passzív érzékelőkkel észleli és valós időben osztályozza a fenyegetést, a tűzengedélyt viszont egy ember adja meg – a cég ezt „ember a hurokban” elvnek nevezi.
Mindezen fejlesztések közös nevezője, hogy a mai drónháborúban a drónok irányítása három egymást követő lépésben válik egyre autonómabbá: előbb a navigáció és a célfelismerés automatizálódott, majd a rajszintű koordináció, most pedig – ahogy az ukrán, a kínai és az orosz fejlesztések mutatják – egyre inkább a végső támadási döntés is.
Az amerikai és izraeli fejlesztők egyelőre ragaszkodnak ahhoz, hogy a fegyverbevetésről emberi operátor döntsön; Kína, Oroszország és néhány ukrán fejlesztő viszont már nyíltan beszél a teljesen autonóm bevetésekről is, legalábbis kísérleti szinten.