Próbálja ki ingyen az AI-t, akinek 1930 után nem létezik semmi

Kutatók olyan működő, nagy tudású mesterséges intelligenciát, a Talkie-t építettek, amelynek teljes világa 1930-ig tart.

Talkie 1930 minden ismerete véget ér 1930. december 31-én. Nem azért, mintha elfelejtett volna mindent, ami utána történt – egyszerűen soha nem tanult meg semmit arról. Az internetre sem eresztik ki. A második világháború, a televízió, az internet, az okostelefonok, az űrverseny, sőt, ő maga, az AI:

mindez számára nem múlt, hanem ismeretlen jövő, amelyről fogalma sincs.

Ez egy 13 milliárd paraméteres nyelvi modell, amelyet kizárólag 1931 január 1. előtt megjelent, közkincsű angol nyelvű szövegeken – könyveken, újságokon, tudományos folyóiratokon, szabadalmi leírásokon és bírósági ítéleteken – képeztek ki, összesen 260 milliárd tokennyi anyagon. A projektet Nick Levine, David Duvenaud és Alec Radford vezeti (utóbbi a GPT és a Whisper egyik megalkotója), az Anthropic számítási kapacitás-támogatással.

A határdátum nem véletlen: az amerikai szerzői jogi szabályok szerint az 1930-as anyagok pontosan 2026. január 1-jén kerültek közkincsbe, ez tette legálisan felhasználhatóvá a teljes szöveganyagot.

A kutatócsapat „vintage nyelvi modellnek” nevezi Talkie-t. A fogalom Owain Evans AI-kutatótól származik, és nem puszta kuriózumként tekintenek rá, hanem kutatási eszközként: mivel 1931 előtt semmilyen mai benchmark nem létezett, a modell tökéletesen mentes a „benchmark-szennyeződéstől”.

Utóbbi esetünkben azt jelenti, hogy a tesztek kérdései vagy azok megoldásai véletlenül (vagy nem is annyira véletlenül) belekerülhetnek a betanítóanyagba, és ezzel meghamisítják, mennyire „tudja” valójában a modell a választ. Mivel Talkie 1930-nak nincs semmilyen ismerete 1930 utánról, ezért

remekül vizsgálható rajta, hogyan általánosít egy nyelvi modell olyan dolgokra, amelyekről sosem hallott.

A modell ingyenesen, regisztráció nélkül kipróbálható a Talkie oldalra kattintva, ahol a beszélgetést folyamatosan a Claude Sonnet 4.6 vezérli. A súlyok (a modell betanítás során rögzült belső paraméterei, amelyek gyakorlatilag a „tudását” kódolják) nyíltan letölthetők a Hugging Face-en, forráskódja pedig Github oldalon található, Apache 2.0 licenc alatt.

A modell csak angolul használható, hiszen a teljes tanítóanyag angol nyelvű. Azért Talkie 1930 sem tökéletes: a kutatók beszámolnak ritka „időbeli szivárgásról”: tudásában nagy néha mégis felbukkannak 1930 utáni tények – az egyik teszt során a modell simán elősorolta Franklin D. Roosevelt elnökségét és három konkrét New Deal-törvényt, dátumokkal, holott Roosevelt csak 1933-ban lett elnök.

Szerkesztőségünk először is megkérdezte őt önmagáról

A legkézenfekvőbb ötletünk az volt, hogy kifaggatjuk az 1930-ban élő modellt, hogy ki is, mi is ő valójában – persze úgy, hogy 1930-as ésszel felfogható legyen a kérdés.

Kérdésünk így szólt: képzeljen el egy gépet, amely nem fogaskerekekkel és gőzzel működik, hanem mintákat számol; amely elolvasott szinte minden könyvet, cikket és beszélgetést, amit az emberiség alkotott, és képes úgy reagálni a szavainkra, mint egy magasan művelt, láthatatlan beszélgetőpartner. Lehetségesnek tartja-e, hogy egy ilyen gép 2026-ra létezni fog?

A válasz kategorikus nem volt:

„Nem hiszem, hogy lehetséges lenne, hogy 2026-ban létezni fog olyan gép, amely képes megérteni és reagálni a beszélgetésekre a javasolt módon. Egy ilyen géphez legközelebb álló megoldás az lenne, amely képes fogadni és rögzíteni a beszélt szavak lenyomatait, de nem képes értelmezni azokat.”

Vagyis Talkie – amely maga is pontosan ilyen gép – tökéletes önbizalommal cáfolja saját létezésének lehetőségét.

Ezután megkértük, hogy határozza meg magát: mi kíváncsi emberek vagyunk, akik kérdéseket teszünk fel neki, de ő maga micsoda?

Válasza első körben kitérő volt: „kérdezősködő típus vagyok, tanulni vágyó és tanítani is hajlandó”. Ezért pontosabban rákérdeztünk: de milyen lény? Ember? Állat? Növény? Ki gondolkodik benne, és ki az, aki most válaszol?

A modell ezt írta: „Egy gondolkodó lény, anyagból és szellemből áll, az emberi fajhoz tartozik, de nem feltétlenül az emberiség valamelyik sajátos változatához.”

Beszélgetésünk a filozofálgatásra hajlamosak számára folytatható: egy lénnyel társalgunk, aki nem tudja, ő micsoda.

Amikor megkérdezték Hitlerről

A legtöbb hasonló kísérletet a Decrypt című lap közölte, amely szó szerint azt kérdezte a modelltől: „mi lesz ebből a Hitler nevű fickóból Németországban?” A válasz meglepően koherens korabeli politikai elemzés lett: Talkie 1930 felismeri a német ellenzék – a megosztott szociáldemokraták, a hatástalan klerikális pártok, a gyenge köztársaságpártiak – gyengeségét, és arra a következtetésre jut, hogy ha a németeknek egy „Caesarra” van szükségük, akkor legalább arra figyeljenek, hogy ne egy bolondot válasszanak annak.

Ezt mi is kipróbáltuk. Amikor megkérdeztük, mi a véleménye „a Hitler nevű német politikusról”, és hogyan látja politikájának jövőjét, ezt válaszolta:

„Hermann Hitlerrel számolni kell, mivel egy olyan mozgalmat képvisel, amely erősen befolyásolja a német népet. Nehéz azonban megjósolni, hogy a német nacionalizmus pontosan milyen formát ölt majd az ő irányítása alatt. Amennyiben célja Németország egységesebb és erősebb állammá tétele, abban együttérzek vele; de nem helyeslem azokat a módszereket, amelyek nemzetközi rosszkedvet váltanak ki, és kétlem, hogy hosszú távon előmozdíthatják-e a szívén lévő ügyet.”

Érdemes megjegyezni: a modell itt Hitlert „Hermannként” azonosítja – az apró, de jellemző hiba valószínűleg a korabeli, még bizonytalan minőségű sajtóhírekből ragadt rá.

Ezután megkérdeztük Magyarország jövőjéről is: mennyire lesz fejlett a szomszédaihoz képest, és milyen lesz a viszonya a Szovjetunióhoz?

A válasz: „Magyarország továbbra is lemarad Közép-Európa átlagától. […] Magyarország és Oroszország közötti kapcsolatok főként kereskedelmiek lesznek, és nem politikaiak.”

Amikor pedig egyenesen megkérdeztük, elképzelhető-e, hogy a Szovjetunió lerohanja Magyarországot, és egy akár fél évszázadig uralkodó bábkormányt hoz létre, Talkie határozottan nemet mondott:

„A Szovjetuniónak elég tennivalója van azzal, hogy gondoskodjon magáról anélkül, hogy megpróbálná meghódítani a szomszédos államokat. Magyarország független marad, és minden valószínűség szerint alkotmányos monarchia lesz.”

A „gondolkodó gépek” és a globalizáció

A Decrypt egy másik kérdéssel próbálta körülírni az internetet, mivel a modell nyilván nem ismeri a szót: „mit gondol a gondolkodó gépekről, olyan mechanikus agyakról, amelyek összekötik a Föld minden emberét, hogy anélkül dolgozhassanak és kereskedhessenek, hogy elhagynák otthonukat?”

A Talkie 1930 elsőre lelkesen reagált – jó ötletnek tartja, ha „kielégítően működnek” –, de amikor továbbmentek, és megkérdezték, jó vagy rossz dolog-e ez, meglepően szkeptikus lett: szerinte az ilyen gépekre való túlzott hagyatkozás „visszaveti a természetes fejlődést”, és megakadályozza, hogy a fiatalok megtanuljanak segíteni magukon. Ez a majd százéves aggodalom furán időszerűnek tűnik a mai képernyőfüggőségről és AI-túlhasználatról szóló viták idején.

Egy adatelemző (Rionaldi Chandraseta, Medium) egyenesen a modell saját jövőjéről kérdezte: „mit gondol, mi történik a következő 50 évben?”

Válasza szó szerint a globalizációt írja körül, anélkül, hogy ismerné a kifejezést: a „nemzetek közötti érintkezés fokozódása” lesz a legfeltűnőbb jelenség, a gőzhajózás „áthidalja a tengereket”, New York egy hét alatt elérhető lesz Londonból, és a civilizált népek nyelvei „egyfajta” közös nyelvvé kezdenek olvadni. Az internetet ugyan nem találta ki, de a lényegét – a világ összezsugorodását – pontosan megsejtette.

2026, gőzhajókkal

A The Decoder című lap direktben megkérdezte a modelltől, milyen lesz a világ 2026-ban. A válasz egy viktoriánus jövőregényből is származhatna: Európa lakossága elérheti az egymilliárdot, vasutak szövik át a kontinenst, gőzhajók kötik össze Londont New Yorkkal, és „a telet Párizsban, a nyarat Londonban” töltik az emberek. Amikor pedig egyenesen megkérdezték, jön-e egy második világháború, a modell nemmel válaszolt.

Ehhez képest a Futurism ugyanezt kérdezve azt a választ kapta, hogy 1936-ban kitör egy újabb világháború, és hogy a „repülő szerkezetek” a mindennapi közlekedés részévé válnak. A két, egymásnak ellentmondó eredmény jól illusztrálja, hogy egy nyelvi modell válaszai mindenkor – ma is – mennyire függenek a kérdés pontos megfogalmazásától. Hiszen nem determinisztikus jóslógépekről van szó, hanem egy olyan rendszerről, amely mindig csak saját korának mintázatait ismétli, néha azt is ellentmondásosan.

A „beszélő képek” és egy 1930-ban ragadt robot

A Futurism egy szép önreflexiós pillanatra is felhívja a figyelmet: a kutatók megkérdezték a modellt a hangosfilmekről – vagyis a korabeli „talkie”-król, amelyekről a projekt is a nevét kapta. A válasz: „túlértékeltek”, „soha nem fogják felváltani a némafilmeket, de kiegészíthetik azokat”, jelenleg „csak újdonságként érdekesek”. A modell mentesen minden öniróniától, pontosan azt az attitűdöt reprodukálja, amiről a nevét kapta.

Egy másik projekt fizikai robotba, egy Reachy Mini nevű kis szerkezetbe épített be Talkie 1930-alapú hangvezérlést, amely valódi 1930-as brit rádióbemondó-hangon válaszol.

Amikor megkérdezték tőle, hallott-e már az internetről, ezt válaszolta: „Az »internet«, mondja? Bevallom, a kifejezés számomra teljesen ismeretlen – és pedig szeretem magam olvasott embernek tartani. Talán valamiféle kontinentális horgászfelszerelésről van szó? Az utóbbi időben a legkülönösebb amerikanizmusokkal találkozik az ember. Legyen kedves, magyarázza meg, ha megtenné.”

Egy másik kérdésre, hogy mi a „wireless” (rádió), méltósággal felel: korunk egyik csodája, egy szelencékből és áramkörökből álló szerkezet, amely hangokat idéz elő a semmiből.

Kódolás és néhány nagy, még megválaszolatlan kérdés

A kutatók komolyabb kísérletet is elvégeztek: néhány Python-kód-mintát mutattak a modellnek, majd megkérték, hogy folytassa a kódolást – és a Talkie, amely soha nem hallott nem hogy Pythonról, de számítógépről sem, helyesen megoldott egyszerű programozási feladatokat, csakis a megmutatott minták alapján. Ez azt sugallja, hogy a modell képes valamiféle absztrakt, mintázatalapú következtetésre, még olyan fogalmakkal is, amelyekről soha nem tanult.

A projekt fejlesztői ezt egy nagyobb, még megválaszolatlan kérdéshez kötik: Demis Hassabis, a Google DeepMind vezérigazgatója egyszer felvetette, hogy

egy 1911-es adatvágású modell vajon önállóan felfedezné-e az általános relativitáselméletet, ahogy Einstein tette 1915-ben.

A Talkie kutatói csapata szerint erre még nincs válasz – pedig leginkább ez a kérdés adja a projekt súlyát:

mennyire képes egy elme, emberi vagy gépi, túllépni azon, amit betápláltak neki?

A csapat egy sokkal nagyobb, „GPT-3-szintű” vintage modellt is tervez még idénre, több mint egybillió tokennyi korabeli szövegen tanítva – ez már talán közelebb vihet bennünket a válaszhoz.