A számítógép szerint elindult az atomháború: egy alezredes nem hitt neki
A szabályzat szerint csak fel kellett volna emelnie a telefont. Sztanyiszlav Petrov alezredes azonban percekig nem mozdult, döntéséről pedig a nyilvánosság bő egy évtizedig semmit sem tudott. Az évfordulót 2007 óta olyan emberek tartják számon, akik ma a mesterséges intelligencia kockázataival foglalkoznak.
1983. szeptember 26-án, nem sokkal éjfél után szólalt meg a sziréna a Szerpuhov-15 nevű titkos katonai központban, Moszkvától délre. Itt működött az Oko (jelentése oroszul: szem) nevű szovjet korai előrejelző műholdrendszer parancsnoksága, amelynek az volt a dolga, hogy észlelje az amerikai interkontinentális rakéták esetleges indítását. Az ügyeletes tiszt a 44 éves Sztanyiszlav Jevgrafovics Petrov alezredes volt, aki maga is részt vett a rendszer kialakításában.
A sziréna üvöltött, én pedig csak ültem néhány másodpercig, és bámultam a nagy, hátulról megvilágított piros képernyőt, amelyen az INDÍTÁS szó állt
– idézte fel 2013-ban a BBC-nek.
A számítógéprendszer figyelmeztető felirata azt jelentette, hogy a rendszer ellenséges rakétaindítást észlelt: az Egyesült Államok egy Minuteman rakétát lőtt ki a Szovjetunió felé.
Egy perccel később újra megszólalt a sziréna, jött a második rakéta, aztán a harmadik, a negyedik és az ötödik. A képernyőn az INDÍTÁS felirat helyén ekkor már a RAKÉTATÁMADÁS üzenet égett, vagyis a rendszer az észlelést a Szovjetunió elleni támadásnak minősítette, az információ megbízhatóságát pedig a legmagasabb fokozatúnak ítélte.
Rosszabbkor nem is jöhetett volna
Csak három héttel korábban, szeptember elsején történt, hogy a szovjet légierő lelőtte a légterébe tévedt Korean Air Lines 007-es járatát. A 269 halott között volt Larry McDonald amerikai kongresszusi képviselő is, Ronald Reagan pedig barbár tettnek nevezte a támadást. Tavasszal az amerikai elnök a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót, és bejelentette a később csak csillagháborúsként emlegetett rakétavédelmi programot.
Moszkvában a súlyosan beteg Jurij Andropov, a KGB korábbi elnöke állt a párt élén, aki
komolyan tartott attól, hogy Washington meglepetésszerű első csapásra készül.
Bruce Blair amerikai nukleáris biztonsági szakértő később úgy írta le a helyzetet, hogy a szovjet rendszert egészében úgy állították be, hogy támadásra számítson, és arra nagyon gyorsan válaszoljon. Szerinte a rendszer azonnali válaszcsapásra élesített készültségben állt.
A szabályzat szerint Sztanyiszlav Petrovnak haladéktalanul jelentenie kellett volna a vörös riasztást. A becslések szerint az amerikai kilövéstől a szovjet becsapódásig mintegy 25 perc telt volna el, vagyis a válaszcsapásról szóló döntést is perceken belül meg kellett volna hozni.
„Nem volt szabályunk, hogy meddig gondolkodhatunk, mielőtt jelentjük a csapást. De tudtuk, hogy minden másodpercnyi halogatás értékes időt vesz el, és a Szovjetunió katonai és politikai vezetését késedelem nélkül tájékoztatni kell. Csak a telefonért kellett volna nyúlnom, hogy közvetlen vonalon felhívjam a legfelsőbb parancsnokainkat, de nem tudtam megmozdulni. Úgy éreztem magam, mintha forró serpenyőn ülnék” – mondta a BBC-nek. Minden adata megvolt, és ha felküldte volna a jelentést, senki nem szólt volna egy szót sem a válaszcsapás indítása ellen.
Ötven-ötven
„A rendszert úgy építettük fel, hogy kizárjuk a téves riasztás lehetőségét. Azon a napon pedig a műholdak a legnagyobb bizonyossággal közölték velünk, hogy a rakéták úton vannak” – mondta évekkel később a Time-nak.
Sztanyiszlav Petrov ennek ellenére gyanakodott.
Úgy képezték ki, hogy egy amerikai támadás mindent elsöprő rakétaáradattal kezdődne: öt rakéta ehhez képest furcsán kevésnek tűnt. A földi radarok sem erősítették meg a támadást. A nemrég üzembe helyezett rendszerben sem bízott meg teljesen. „Úgy gondoltam, ötven-ötven százalék az esélye, hogy a riasztás valódi. De nem akartam én a harmadik világháború kitörésének felelősévé lenni” – mondta a Time-nak.
Néhány perc után felhívta a hadsereg főhadiszállásának ügyeletesét, és nem támadást, hanem rendszerhibát jelentett. Ha tévedett volna, akkor néhány percen belül már becsapódtak volna az első robbanófejek.
Huszonhárom perccel később rájöttem, hogy semmi sem történt. Ha csapás ért volna minket, már tudnék róla. Hatalmas megkönnyebbülés volt.
A későbbi vizsgálat kiderítette, hogy a műholdak az Észak-Dakota fölötti magaslégköri felhőkről visszaverődő napfényt nézték rakétaindításnak. A Nap, a felhők és a műholdak pályájának ritka együttállása csapta be a rendszert, a hibát később egy geostacionárius pályán keringő műhold adataival való összevetéssel küszöbölték ki.
„El tudja képzelni? Mintha egy gyerek sminktükörrel játszott volna, és ide-oda dobálta volna a Nap tükörképét. A vakító fény pedig véletlenül épp a rendszer szemének közepébe esett” – mondta Petrov.
Kitüntetés helyett megrovás
Petrovot előbb megdicsérték, aztán kihallgatták, végül megrovásban részesítették, mert hiányosan vezette a szolgálati naplót. Áthelyezték, az előléptetései elmaradtak. Korán nyugdíjba vonult, egy kutatóintézetben helyezkedett el, és súlyos lelki válságon ment keresztül. Ő maga nem beszélt róla: a BBC-nek azt mondta, a szovjet hadsereg szégyenének tartotta, hogy a számítógépes rendszere így csődöt mondott.
Az egész ügy csak a Szovjetunió összeomlása után, 1998-ban került nyilvánosságra, amikor Jurij Votyincev, a szovjet rakétavédelmi erők egykori parancsnoka megírta az emlékirataiban.
Az elismerések külföldről érkeztek. 2004-ben a San Franciscó-i Világpolgárok Egyesülete tüntette ki, 2006-ban az ENSZ New York-i székházában ünnepelték, 2013-ban pedig megkapta a 25 ezer eurós Drezdai Békedíjat. A hősiességét firtató kérdéseket nem szerette. Amikor 2015-ben a Time riportere szóba hozta, a telefonba csak annyit mondott: „Butaság! Csak a munkámat végeztem.”
Peter Anthony dán rendező több mint egy évtizeden át forgatta vele a 2013-as, Az ember, aki megmentette a világot című dokumentumfilmet. A rendező szerint nehéz volt Petrovval dolgozni, mert az ő idejében titoksértésért még gulágra lehetett kerülni, és volt katonaként nem akart az érzéseiről beszélni.
A filmben valódi felvételeken látjuk Petrov 2006-os amerikai útját: találkozik Kevin Costnerrel, Robert De Niróval és Matt Damonnal, időnként hangosan összevész a tolmácsával, a film végén pedig viszontlátja az édesanyját.
Sztanyiszlav Petrov 2017. május 19-én halt meg a Moszkva melletti Frjazinóban, 77 évesen, tüdőgyulladásban. Négy hónapig csak a családja tudott a haláláról. Szeptember 7-én egy német barátja, Karl Schumacher aktivista felhívta, hogy boldog születésnapot kívánjon neki, és a fiától tudta meg, hogy Petrov már nem él. A gyászjelentést, amelyet Schumacher a blogján tett közzé, egy német napilap vette át, és innen jutott el a hír a világsajtóba.
A Britannica életrajzának fogalmazása:
Petrovot túlélte két gyermeke, két unokája és az egész emberiség.
Mitől Petrov-nap?
Szeptember 26-át sem állam, sem nemzetközi szervezet nem nyilvánította emléknappá. A Petrov-nap kifejezést Eliezer Yudkowsky amerikai kutató, a mesterséges intelligencia kockázatairól szóló viták egyik legismertebb alakja vezette be 2007. szeptember 26-án az Overcoming Bias nevű blogon (a szöveg ma a LessWrongon olvasható).
„Bárhol vagy, bármit csinálsz, szánj egy percet arra, hogy ne pusztítsd el a világot” – írta. Ugyanebben a szövegben felvetette: talán egyszer azoknak a neve, akik úgy döntenek, hogy nem indítanak atomháborút, olyan ismert lesz, mint Britney Spearsé.
A LessWrong körül szerveződött közösség azóta minden évben gyertyafényes felolvasásokkal is megemlékezik az évfordulóról. A blog egy ideje különös játékkal tiszteleg Petrov emlékének: 2020-ban például 270 felhasználójának küldött személyre szóló „indítókódot”, és ha bárki beírja, a címlap egy napra elsötétül. Abban az évben ez meg is történt: egy felhasználót megtévesztett valaki, aki adminisztrátornak adta ki magát.
Petrov szerint a veszély ma sem múlt el. „Így vagy úgy, egy ilyen fegyver indításához ma is ember kell, az ember pedig mindig hibázhat” – mondta a Time-nak 2015-ben.
Ember a láncban
2024. november 16-án Limában Joe Biden amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök megegyeztek abban, hogy az atomfegyverek bevetéséről szóló döntés felett fenn kell tartani az emberi ellenőrzést.
A nyilatkozat nem kötelező érvényű, és az Arms Control Association lapjában, az Arms Control Todayben 2025 szeptemberében megjelent elemzés szerint a valódi kockázatot nem is maga az indítási döntés jelenti. A szerző, Jack Shanahan nyugalmazott altábornagy szerint az, hogy a mesterséges intelligencia a nukleáris vezetési lánc egészébe beépül, hamis bizalmat kelthet a döntéshozókban.
A hagyományos fegyvereknél a gépek önállósága eközben gyorsan nő. Idén július 6-án Zaporizzsjában egy orosz drón fedélzeti mesterséges intelligenciája emberi jóváhagyás nélkül választott célpontot, a becsapódás három civil életét követelte.
Az ukrán hadsereg idén januártól augusztus végéig mintegy 112 ezer bevetést hajtott végre földi robotokkal, februárban pedig két amerikai humanoid robot is megérkezett a frontra. Gyártójuk szerint a fegyveres alkalmazás első tesztjei 2027-ben indulhatnak el.
Dél-Korea nagyjából 450 ezer katonáját tervezi kiképezni drónkezelésre. A drónelhárításban terjedő úgynevezett „human-on-the-loop” megközelítésben az ember dönt az indításról, és bármikor leállíthatja a gépet, a levegőben azonban már a mesterséges intelligencia ismeri fel a célpontot, és az irányítja a becsapódást.
A februári amerikai légicsapás után, amely az iráni Minabban egy iskolát talált el, és legalább 123 gyermek halálát okozta, a Pentagon belső vizsgálatáról nyilatkozó tisztviselők szerint a Központi Parancsnokság egyes munkatársai túlzottan a Palantir Maven nevű, mesterséges intelligenciára épülő célzórendszerére hagyatkoztak. Azt várták a szoftvertől, hogy jelezze az elavult adatokat, a gyártó szerint azonban ez nem az ő feladata volt.
Az autonóm fegyverekről Genfben tárgyaló kormányszakértői csoport (GGE), amely az egyes hagyományos fegyverekről szóló ENSZ-egyezmény (CCW) keretében működik, idén augusztus 31. és szeptember 4. között tartotta utolsó ülését. A szövegtervezet alapján induló tárgyalásokat összesen 76 ország támogatja. Arról, hogy a tárgyalások elindulnak-e, a november 16. és 20. között ülésező felülvizsgálati konferencia dönthet.
Szeptember 25-én Sam Matey-Coste szerző a Petrov-nap alkalmából egy tavaszi esetre is emlékeztetett. A CNN szeptember 18-án közzétett beszámolójából utólag értesülhettünk, hogy az iráni háború idején egy amerikai különleges műveleti parancsnokság elemzője mesterségesintelligencia-chatbotot kérdezett egy közel-keleti vizeken haladó kínai hajó rakományáról.
A chatbot nyílt forrásokat és titkos jelfelderítési adatokat összevetve arra jutott, hogy a hajó Irán atomfegyverprogramjához szállít alkatrészeket, az elemző pedig ugyanezzel az AI-eszközzel hivatalos hírszerzési jelentéssé formálta a következtetést.
A források szerint fegyveres katonák készültek a hajó átvizsgálására, és a katonai repülőgépek már a levegőben voltak, amikor a tisztviselők végre alaposabban megnézték, hogyan is készült az értékelés. A CNN egyik forrása szerint a jelentés teljesen alaptalan volt, és kevés híján háborút robbantott ki.
A CNN-nek nem sikerült kiderítenie, valójában mit szállított a hajó.