Kiborg csótányok mentenék meg a romok alá szorultakat
Hasznos állat lehet a viszolyogtató rovarból: kutatók kamerákat és injekciókat szerelnek rájuk, hogy megtalálják és kezeljék a katasztrófa sújtotta, megközelíthetetlen övezetekben, romok között rekedt embereket.
Biorobotikai kutatók évtizedek óta kísérleteznek elektronikával szerelt, kiborg csótányokkal, amelyeket a mentőalakulatok távolról irányíthatnak. Az ausztrál Queenslandi Egyetem (UQ) és az Új-Dél-Walesi Egyetem (UNSW) legújabb, „Paraborg” nevet kapott projektjében az a legfontosabb újdonság, hogy
az eddig csak kamerával és mikrofonnal felszerelt, felderítésre használt rovarokat immár tényleges beavatkozásra is képessé tették: gyógyszerlövedéket is képesek kilőni a csapdába esett sérültekbe.
Sokaknak nem tetszhet egy feléjük rohanó óriáscsótány látványa, de ha valaki romok között vagy barlangban rekedve segítségre szorul, akár az életét mentheti meg – mondta Hai Nhan Le, a kutatás vezető szerzője a fóbiákat kiváltó projektről.
A projekthez ezúttal az óriás ásócsótányt (Macropanesthia rhinoceros) választották. Ez a világ legnehezebb csótányfaja, akár 8 centiméter hosszúra is megnőhet, s szelíd természetéről ismert; hazájában, Ausztráliában népszerű háziállat, viszonylag tiszta és betegségmentes.
A rovarokat a hátukra felhelyezett elektródákkal lehet irányítani: a kutatók balra-jobbra fordulásra bírják, sebességüket szabályozzák, sőt mozgásképtelenné is tehetik őket, hogy célzás közben megálljanak.
A működőképesség kísérleti igazolására szolgáló teszteken a paraborgok szinte kivétel nélkül, 100 százalékban eljutottak a kívánt pozícióba, az automata injekciós mechanizmus pedig az esetek 90 százalékában sikeresen aktiválódott. Amikor a rovarok 15 centiméteren belülre kerültek a célponthoz, 95 százalékban sikeresen be is adták a gyógyszert.
A legnagyobb kihívást a csótányok mozgásképtelenné tétele, vagyis a célzáshoz szükséges stabilizálás jelentette: ez a próbálkozások 72 százalékában megvalósult.
A rovarokat elaltatják, mikor felhelyezik rájuk az elektródákat és a mikrochipeket: hámjaik eltávolítása után várható élettartamuk megegyezik a kiborggá nem alakított társaikéval.
A kutatók végső célja specializált kiborg rovarok rajainak bevetése, amelyek mindegyike kiegészítő szerepet tölt be: egyesek kamerát és környezeti érzékelőket, mások orvosi felszerelést hordoznának. Thang Vo-Doan, a UQ robotikai laborjának vezetője szerint 5-10 éven belül valódi vészhelyzetekben is bevethetők lehetnek ilyen mentőrajok.
Kipróbált technológia
A kiborg csótányok gyártása ráadásul egyre iparosodik: a szingapúri Nanyang Technological University kutatói már olyan gyártósort fejlesztettek, amely 68 másodpercenként képes egy-egy csótányra – ők süvítő csótánnyal dolgoznak – felszerelni a vezérlőelektronikát.
Idén nyáron búvárruhához hasonló, oxigéngeneráló eszközzel is felszerelték a rovarokat, hogy vízzel elárasztott vagy oxigénszegény terekben is működőképesek maradjanak.
Ugyanez a csapat tavasszal csővezetékek belsejébe küldte a csótányokat, hogy miniatűr kamerás kocsikat húzva keressenek szivárgásokat az elöregedő infrastruktúrákban.
A polgári alkalmazástól gyökeresen eltérő irányt képvisel a német SWARM Biotactics, amely ugyanezt az alapkoncepciót katonai felderítésre fejlesztette tovább, és már a Bundeswehrrel (Németország hadseregével) is együttműködik a rovarrajok terepi tesztelésén.
Hasonló technológiát éles helyzetben is bevetettek:
2025 márciusában, a Mianmart sújtó, 7,7-es erősségű földrengés után kiborg csótányokra szerelt kamerákkal és érzékelőkkel próbáltak életjeleket találni egy összeomlott épület törmelékei között.
A rovarok olyan szűk résekbe is bejutottak, ahova sem ember, sem kutya nem fért volna be, és háromnegyed óra alatt két futballpálya kiterjedésű törmelékmezőt pásztáztak végig. Túlélőt végül sajnos nem találtak, de a bevetés meggyőzően igazolta, hogy a technológia éles katasztrófahelyzetben is működőképes.